+ A | - a | Visszaállít
2020. júl.
03
  Ahol egy év 18 órából áll és 1527 fok meleg van
Kategória: Csillagászat, űrkutatás - Közzétette: nordi
Először figyelték meg egy gázóriás magját: egy távoli csillag körül keringő, eddig ismeretlen típusú objektumra bukkantak brit csillagászok.
Feltételezéseik szerint a Jupiterhez hasonlatos gázbolygó magja lehet, ebben az esetben először nyújthat betekintést ezeknek az órásoknak a belsejébe. A Jupiterhez és a Szaturnuszhoz hasonlatos gázbolygóknál a hidrogén és héliumgáz vastag burka alatt szilárd mag bújik meg. Eddig azonban semmilyen ismeretekkel nem rendelkezett a tudományos világ ezekről a magokról – írja a BBC.com.


Most a csillagászok úgy vélik, felfedezték egy óriásbolygó kőzetmagját, mely körül hiányzik a légkör. Eredményeikről a Nature című tudományos lapban számoltak be.
David Armstrong, a brit Warwicki Egyetem csillagásza és munkatársai a Tess űrteleszkóp által gyűjtött adatokban lefuttatott programmal kutattak szabadon lévő bolygómagok után. A most felfedezett volt a több vizsgált objektum egyike.


A Chilében lévő Harps spektrográf segítségével megmérték a különböző objektumok tömegét. Armstrong elmondása szerint a TOI 849 b nevet kapott objektum különösen nagy tömegűnek tűnt, jóval nagyobbnak, mint amekkorára előzetesen számítottak.

Amikor elkezdték közelebbről megismerni az objektumot, úgy vélték, talán egy kettős csillag lehet. A további adatok azonban világossá tették, hogy egy bolygóról van szó, mely méretéhez képest különösen nagy tömegű.

Átmérője csak mintegy 3,5-szer nagyobb, mint a Földé, tömege azonban 39-szer nagyobb. Egy Naphoz hasonlatos csillag körül kering, a Földtől 730 fényévnyi távolságra. A mag olyan közel kering anyacsillagához, hogy egy éve csupán 18 órából áll, felszíni hőmérséklete pedig mintegy 1527 Celsius-fok.
A kutatók nem biztosak abban, hogy a mag egy ütközés során veszítette-e el a légkörét vagy sohasem volt neki.

Ha a Jupiterhez hasonlatos bolygó volt egykor, akkor több úton is elveszíthette gázburkát. Armstrong szerint az egyik fő információ erre vonatkozóan, hogy a bolygót a “forró Neptunuszi-sivatagban” találták meg, ahol nem jellemzőek a bolygók.
“Ez arra utal, hogy meglehetősen szokatlan evolúción esett át. Számomra ez azt jelenti, hogy sokkal valószínűbb, hogy elveszítette a légkörét. De több megfigyelésre lesz szükségünk ahhoz, hogy biztosak lehessünk”– mondta a tudós.

Ezek a további megfigyelése segíthetnek ellenőrizni azokat az elméleteket is, melyek a gázóriások fejlődésére vonatkoznak.Ez az első bizonyítéka, hogy ilyen bolygók léteznek és meg lehet őket találni – fejtette ki Armstrong.

forrás:/mti/
Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon

+ A | - a | Visszaállít
2020. júl.
03
  Legalább 110 ember kellene egy marsi kolóniához
Kategória: Maradjunk a Földön - Közzétette: nordi
A szakértők már rég felvetették, hogy érdemes lenne létrehozni egy telepet a Marson, de vajon mennyi emberre lenne szükség a terv megvalósításához?
Jean-Marc Salotti, a Bordeaux-i Nemzeti Műszaki Intézet munkatársa új tanulmányában azt fejtegeti, hogy mennyi ember is kellene egy marsi város létrehozásához – számol be a Universe Today. A szakértő arra jutott, hogy egy 110 fős csapat már elegendő lenne. Ez azt jelenti, hogy két darabra lenne szükség a SpaceX Starship nevű fejlesztés alatt álló, 100 utas szállítására alkalmas űrhajóból ahhoz, hogy eljuttassák az embereket a bolygóra.




Egy idegen égitest kolonizálása igen komplex folyamat lenne, kezdve az utánpótlásoktól az önellátáson át a potenciális terraformáló tevékenységekig. Salotti viszont két tényezőre fókuszált, arra, hogy mennyi az elérhető erőforrás, illetve a termelési kapacitás. Arra jutott, hogy létezik egy faktor, amely alapvetően meghatároz egy ilyen telepet, ez pedig a lakók számának és az elvégzendő feladatoknak a kapcsolata. Több telepes például gyorsabban képes építeni, viszont többet is fogyaszt. Emellett viszont túl kevés telepes esetében mindenkinek mindenhez értenie kellene az oxigénellátó-rendszer szerelésétől egészen az élelmiszer-előállításig, így nem marad lehetőség specializációkra, ami pedig a fejlődés kulcsa.

A kutató matematikai modellezés segítségével határozta meg a lehető legalacsonyabb telepesszámot. Az eredmények alapján 110 fő fölött egy kolónia már biztonságosan működhet, és képes lehet az önfenntartásra.
Fontos kiemelni, hogy Salotti számítása messze nem tökéletes, többek közt az emberi tényezőkkel, például a gyermekekkel sem számolt. Ennek ellenére modellje a későbbiekben még igen hasznos lehet egy marsi város megtervezése során.

forrás:/Nat-Geo/
Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon

+ A | - a | Visszaállít
2020. júl.
03
  Ma sincs egyértelmű magyarázat az ezer atombombával egyenértékű szibériai robbanásra
Kategória: Tudomány és érdekesség - Közzétette: nordi
1908. június 30-án, Szibéria középső részén, az Alsó-Tunguszka és a Léna folyók között, éles hangjelenség kíséretében hatalmas tűzgömb tűnt fel az égen. A tűzgolyó felrobbanásának következtében egy 2000 négyzetkilométeres területen az összes - mintegy 80 millió - fa kidőlt, a robbanás okozta hőhullámokat több száz kilométerre is érezni lehetett, Észak-Európában napokig világított az ég. De hogy mi történt az orosz tajgán több, mint száz évvel ezelőtt, azt ma sem tudni pontosan.

Váratlanul jött és pusztított 1908-ban az az égitest, amely tunguszkai eseményként vonult be a történelembe. Tunguz-katasztrófának nevezik azt a voltaképpen tisztázatlan eredetű, szokatlan méretű kozmikus eseményt, amely 1908. június 30-án a szibériai Köves-Tunguszka folyó partján pusztított, hatalmas tölcsér alakú nyomot hagyva a tajgában, s 2000 négyzetkilométernyi területen döntve ki a fákat.



A robbanás, amely 5-10 kilométeres magasságban történt, erejét tekintve 15 megatonna trotilnak, vagy 1000 olyan atombombának felelt meg, amely Hirosima pusztulását okozta – vélik a tudósok.

A robbanás okozta hőhullámokat több száz kilométerre is érezni lehetett, Londonban és Európa északi részén napokig világított az ég. Már a becsapódás után is egy hatalmas meteoritra gyanakodtak, ám a helyszínen egyetlen meteoritdarabot sem találtak.

Leonyid Alekszejevics Kulik (1883–1942) orosz geológus, akadémikus először 1921-ben kereste fel a területet, de akkor a meteorit helyett csak egy sziklát talált. Kuliknak hat évébe telt, mire sikerült elegendő pénzt gyűjtenie az első tudományos expedíció megindításához.

A lovakkal és szánokkal érkező kutatócsapat a régióban élő szemtanúk kifaggatása és a terepszemle után megállapította, hogy semmi nyoma sincs felszíni becsapódásnak (kráternek), a fák és minden növényzet azonban teljes mértékben kipusztult 40–50 kilométeres körzetben.

Kulikot ez sem tántorította el attól, hogy folytassa a meteorit vagy a kráter feltételezett helye utáni kutatást. Utolsó expedícióját 1939-ben vezette, az Alsó-Tunguszka és a Léna folyó közti vidék ezt követően egészen az ötvenes évekig feledésbe merült.

Ekkor légi felvételek segítségével sikerült azonosítani egy pillangó alakú, közel hetven kilométer átmérőjű területet, ahol 40 ezer kidőlt fa feküdt. A földminták elemzésekor nikkelt, rezet és germániumot tartalmazó globulákot (sűrű porcsomó) azonosítottak, amely elemek több millió celsius fokon fuzionáltak.


A tunguszkai esemény által keletkezett kráter

Bár az elmúlt évtizedekben számos elmélet látott napvilágot (a hidrogénbomba felrobbantása után például a neves szovjet sci-fi író, Alekszandr Kazancev azt állította, hogy a jelenséget egy nukleáris meghajtású űrhajó felrobbanása okozta), a legvalószínűbb magyarázat szerint a felrobbant objektum egy üstökös darabja volt.

Az üstökös elméletével a 2006-os moszkvai 5. nemzetközi aerokozmikus kongresszuson egy orosz tudós állt elő. Vlagyimir Alekszejev kijelentette, hogy a „Tunguzka” szerves anyagokat tartalmazott. Üstökös volt, amely a Föld légkörébe belépve felhevült, intenzív bomlásnak indult, széndioxidot bocsátva ki a levegőbe.

A tudós a faanyag, valamint a talaj vegyelemzésével kimutatta, hogy a Tunguz égitest összetételét tekintve nagyban hasonlított a Halley-üstököshöz. Alekszejev akkor elmondta, hogy a tudósok nem tudják százszázalékos biztonsággal megállapítani a Tunguz égitest összetételét, mindössze annyi bizonyos, hogy magas hőmérsékleten zajló folyamat (robbanás) zajlott le.

forrás:/mult-kor/
Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon

Hírkategóriák