+ A | - a | Visszaállít
2020. aug.
15
  Elvégezte első küldetését a TESS amerikai exobolygóvadász űrszonda
Kategória: Csillagászat, űrkutatás - Közzétette: nordi
Elvégezte első küldetését, vagyis adatokat gyűjtött a csillagos ég mintegy 75 százalékáról a TESS, az amerikai űrkutatási hivatal (NASA) exobolygóvadász űrszondája.
A TESS-t (Transiting Exoplanet Survey Satellite) 2018-ban bocsátották fel. Kétéves misszióját július 4-én fejezte be, ezalatt 66 új exobolygót, vagyis naprendszerünkön kívüli planétát, valamint majdnem 2100 exobolygójelöltet fedezett fel, ezek adatainak elemzésén a csillagászok még dolgoznak.




A TESS négy kamerájával nagyjából egy hónapon át vizsgálja a csillagos ég egy-egy szeletét,
amelyeket szektoroknak neveznek. (a videó indításához Katt ide! )

„A TESS már most, kiterjesztett küldetésének kezdete előtt óriási siker ”– mondta el a Phys.org tudományos hírportálnak Patricia Boyd, a projekt munkatársa a NASA greenbelti Goddard űrkutatási központjában.

Első évében a déli égbolt 13 szektorát térképezte fel, a következő évben az északi égbolt adatait rögzítette. A kiterjesztett misszióhoz megfordult, hogy újra a déli eget vizsgálja. Az adatgyűjtés és -feldolgozás módját közben fejlesztették, most minden tíz percben, vagyis háromszor nagyobb sebességgel készít teljes képet, mint első missziója idején.

forrás:hiradó.hu
Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon

+ A | - a | Visszaállít
2020. aug.
15
  A C/2020 F3 (NEOWISE) - üstökösrandevú a negyvenedik napon
Kategória: Gondolatok, meglátások - Közzétette: nordi
szerző: Lionel Majzik

A halványodó C/2020 F3 (NEOWISE) üstökös az elmúlt két hétben több galaxissal és gömbhalmazzal is találkozott, de számomra a legkülönlegesebbet egy másik üstökössel való együttállása jelentette.
Az augusztusi borús éjszakák nem csak a hazai üstökösészlelőket bosszantották, mivel felhőkből nem volt hiány a legismertebb robottávcsöves helyszíneken is. Több látványos együttállást szerettem volna megörökíteni - elsősorban a saját eszközeimmel, de ezt az üstököstalálkozót kizárólag Chiléből volt lehetőségem fényképezni.




2020. augusztus 12-én hajnalban, a távvezérlésű Chilescope VST rendszerével nagyon rövid időablakom volt, ugyanis a kométák 1-2 fokkal voltak a határértéknek beállított 30 fok felett, ezért nagy szerencse volt, hogy egyáltalán be tudtam fejezni a képet. A C/2020 F3 (NEOWISE) üstökös összfényességét 6,7 magnitúdóra becsültem, csóvái egyre rövidebbek és halványabbak.

Az üstökösrandevú másik szereplője az elmúlt fél évben ismertté vált, csupán 10,7 magnitúdós C/2017 T2 (PANSTARRS) üstökös. Ez a csóvás vándor is produkált szép együttállásokat, amiket rendre sikerült is megörökítenem, de számomra mégis ez lett a legkülönlegesebb.
Érdekesség, hogy a két üstökös látszólag nagyon közel helyezkedett el az égbolton (kb. 160'), fizikailag 190 millió km választotta el őket, ami nagyobb mint a Nap-Föld közötti távolság.
A képfeldolgozást a minimális expozíció jel-zaj aránya mellett megnehezítette, hogy a felvételt nem csupán a csillagokra, hanem külön-külön a két üstökösre is igazítani kellett.

forrás: Lionel Majzik Photography
Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon

+ A | - a | Visszaállít
2020. aug.
15
  Megállíthatatlanná vált a grönlandi jégmező olvadása
A Grönland több mint 200 nagy gleccseréről majdnem negyven éven át rögzített műholdadatok alapján készült tanulmány a Nature Communications Earth and Environment című szaklap friss számában jelent meg. A tudósok azt állapították meg, hogy a gleccserek változása elérte a azt a pontot, amikor a jégtakarót tápláló hóesés már nem tud lépést tartani a gleccserekből az óceánba csúszó jég mennyiségével.



Ha a felmelegedés megállna, a grönlandi jégmező már akkor is mindenképp tovább olvadna (kép: qubit)

„A távérzékelési adatok alapján azt tanulmányoztuk, hogyan változik a jégolvadás és -növekedés. Azt találtuk, hogy az óceánba olvadó és a gleccserekről letörő jég messze meghaladja a jégfelületen felhalmozódó hó tömegét” – mondta el a Phys.org tudományos-ismeretterjesztő portálnak Michalea King, a kutatás vezetője, az Ohiói Egyetem Byrd Sarkvidék- és Klímakutató Központja munkatársa.

Az óceánba torkolló gleccserek változásain kívül a havi műholdadatok azt is megmutatták, hogyan hizlalja a jeget évről évre a hóesés. King és kutatócsoportja megállapította, hogy a nyolcvanas és kilencvenes években a jégolvadás és a hó nagyrészt egyensúlyban volt: a gleccserek általában mintegy 450 gigatonna jeget veszítettek, amit a hó pótolt is.

„A jégmező pulzusa, vagyis a jégolvadás-hóesés aránya viszonylag álladó volt egészen addig, amíg az óceánba csúszó jég mennyisége egy rövid, öt-hat éves időszakban hirtelen nagyot nem nőtt” – mondta King.
A jégvesztés 2000 körül indult folyamatos növekedésnek, a gleccserek mintegy 500 gigatonnát vesztenek évente, ugyanakkor a hótömeg nem nő. 2000 előtt minden évben nagyjából egyenlő volt az esélye, hogy a jégmező veszít a tömegéből vagy növekszik. A jelenlegi klíma mellett a jégtömeg százból egy évben növekedhetne csak.

1985 óta a nagy gleccserek nagyjából három kilométert húzódtak vissza, sokuk már annyit, hogy mélyen a vízben végződik, vagyis nagyobb felületen érintkezik a melegedő vízzel, így még nehezebben hízhatna vissza eredeti kiterjedésére.
Ez azt jelenti, hogy még akkor is, ha az emberiség képes lenne a jelenleg zajló klímaváltozást megfékezni, az óceánba torkolló gleccserek jégolvadása meghaladná a leeső hó mennyiségét és jó ideig tovább zsugorodnának.

Grönland olvadó gleccserei az egész bolygót veszélyeztetik, mivel jegük az Atlanti-óceánba, végül a világ többi óceánjába jut, ezzel a vízszintemelkedés legerősebb tényezője: tavaly csupán két hónap alatt 2,2 milliméter emelkedést okozott.

forrás:/mti/
Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon

Hírkategóriák