+ A | - a | Visszaállít
2020. aug.
20
  CubeSat – hajtóművel
Kategória: Csillagászat, űrkutatás - Közzétette: nordi
szerző: Both Előd

Először sikerült egy CubeSatnak az, amire nagyobb társai gyakran rákényszerülnek: saját hajtóművével kitért egy ütközéssel fenyegető űrszemétdarab elől.
A szóban forgó CubeSat a Würzburgi Egyetem (Németország) UWE–4 (University of Würzburg Experimental-4) műholdja volt, amely 2018 vége óta kering a Föld körül közel 600 km magas poláris pályáján.
A manővert július elején kellett végrehajtani, a pályamódosításhoz a németországi Morpheus Space startup vállalkozás NanoFEEP (Nano Field Emission Electric Propulsion) ionhajtóművét használták, amelyet a Drezdai Műszaki Egyetem (TU Dresden) Repülési és Űrtechnikai Intézetével együttműködve fejlesztettek. Lőrincz István, a Morpheus Space elnöke és társalapítója, a Drezdai Műszaki Egyetem doktorandusza a Space Newsnak elmondta, hogy ez volt az első alkalom, amikor egy egységes (1U) CubeSat ütközést elkerülő manővert hajtott végre.




A Würzburgi Egyetem UWE–4 műholdján működik a NanoFEEP ionhajtómű, amelyet a Drezdai Műszaki Egyetem és a Morpheus Space kisvállalkozás fejlesztett ki. (Kép: Morpheus Space)

A fejlesztés jelentőségét az adja, hogy egyre népszerűbbek a CubeSat kategóriájú műholdak, így egyre nagyobb az igény, hogy ezek is saját manőverező képességgel rendelkezzenek, és el tudják kerülni az esetleges ütközéseket. (Annak idején a Masat–1-et is fenyegette egy ütközés, és csak a szerencsén múlt, hogy elkerülte a fenyegető törmelékdarabot.)

Az UWE–4 fedélzetén június 23. és július 3. között több alkalommal is működésbe hozták a NanoFEEP hajtóművet, és ezzel a műhold keringési magasságát több mint 100 méterrel csökkentették. A Würzburgi Egyetem közleménye szerint ugyanezen idő alatt a légköri fékeződés csak 21 méterrel csökkentette volna a keringési magasságot. A manővert a hajtómű kipróbálása céljából kezdték, és csak a sorozat közben, július 2-án kapták a riasztást az USA Légierejétől, miszerint az UWE–4 július 5-én ütközésveszélyes közelségbe kerülhet egy már nem működő Iridium műholdhoz. A CubeSat irányítói ezért folytatták a magasság csökkentését, és megállapították, hogy ezáltal az ütközés elkerülhető.

A 160 gramm tömegű NanoFEEP ionhajtómű folyékony gallium üzemanyagot használ. A műhold elektrosztatikus feltöltődését megakadályozandó a rendszer innovatív semlegesítő technológiát használ, amelynek feladata az, hogy ugyanannyi elektront bocsásson ki, ahány pozitív ion elhagyja az ionhajtóművet. A feladat hatékony megoldásához szilícium chipre épített szén nanocsöveket használnak, így a korábbi megoldásoknál kisebb méretben és hatékonyabban tudták a semlegesítést megvalósítani. Megoldásukhoz nincs szükség üzemanyagra vagy fűtésre. A hajtómű elektronikus egysége a két hajtómű és a semlegesítő számára 12 kV feszültséget állít elő. A hajtómű az 1–20 μN tolóerő-tartományban működik, maximális tolóereje 40 μN, fajlagos impulzusa 3000–8500 s, teljesítménye 0,2–3 W. A hajtóművet először 2019. február 26-án indították be, amikor 30 másodpercig működtették.

Az UWE–4 programot a Német Űrügynökség (DLR) finanszírozza, célja olyan technológiák kipróbálása, amelyek segítségével a jövőben lehetővé válhat CubeSat műholdak kötelékrepülése.

forrás./urvilag.hu/
Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon

+ A | - a | Visszaállít
2020. aug.
20
  Eszméletlenül gyors, téridő meggörbítésére képes csillagot fedeztek fel a Tejútrendszerben
Kategória: Hogy mik vannak ?!... - Közzétette: nordi
szerző: Kulcsár Péter

Kutatók igazán érdekes égitest nyomaira bukkantak, ami olyan sebesen mozog, hogy még a körülötte lévő téridőt is eltorzítja. Az S62 névre keresztelt csillag a Tejútrendszer közepében található Sagittarius A* fekete lyuk körül kering egy rendkívül szűk pályán. A The Astrophysical Journal tudomány lapban közzétett tanulmányból kiderül, hogy gyakran a fénysebesség 8%-ával mozog, ami 86,4 millió km/h-nak felel meg.



Ez elég gyors ahhoz, hogy megfigyelhessük az Einstein relativitáselméletében is szereplő idődilatációt, ezért nem meglepő, hogy kíváncsi fizikusok sora szeretné tüzetesebben is megvizsgálni a jelenséget.

Ha két objektum – jelen esetben az S62 és a Földön tartózkodó kutatók – eltérő sebességgel mozog, az idő múlását másként érzékelik, ami azt jelenti, hogy az S62-t nézve sokkal hosszabb ideig tartanak bizonyos folyamatok ahhoz képest, mintha a csillag felszínén lennénk.

Ezt hívjuk egészen pontosan idődilatációnak, ami minden sebesség mellett jelentkezik, de csak akkor válik igazából láthatóvá, amikor a fénysebességhez közelítünk. A fénysebesség 8%-a esetében éppen hogy észlelhető a relativitáselmélet egyik alapteóriája, ezért tökéletes eszköz lehet a további kutatásokhoz.

Az S62 bizarr, spirográfra hasonlító pályája két év múlva viheti újra a Sagittarius A* közelségébe a csillagot. Amikor ez meg fog történni, az asztronómusok már készen állhatnak majd a nyomon követésére – nemcsak az elméleti fizika bizonyítékait tapasztalhatják gyakorlatban, hanem még több, korábban fel nem tárt rejtélyeket fejthetnek meg a fekete lyukakkal kapcsolatban.

forrás:/liner/
Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon

Hírkategóriák