+ A | - a | Visszaállít
2020. szept.
02
  Lézeres rekord
Kategória: Csillagászat, űrkutatás - Közzétette: nordi
szerző: Frey Sándor

Most először sikerült lézeres távolságmérést végezni a Földről egy a Hold körül keringő űrszondára.
A mérések célpontja a NASA Lunar Reconnaissance Orbiter (LRO) űrszondája volt, az állomás pedig, ahonnan a kísérleteket végezték, Franciaországban található.




A lézeres távolságmérés vázlata a franciaországi Grasse állomás és a Hold körül keringő amerikai LRO űrszonda között. (Kép: Mazarico et al. 2020)

Grasse egyike a holdi lézertávmérést végző állomásoknak. Mint olvasóink legtöbbje számára valószínűleg ismert, égi kísérőnk felszínén számos „lézertükröt” helyeztek el mind az amerikai Apollo űrhajók utasai, mind szovjet automata űrszondák. A tükör szó nem véletlenül került idézőjelbe, hiszen nem a hétköznapi értelemben vett – a hölgyek által például sminkeléskor, az urak által borotválkozáskor használt – síktükrökről van szó. Ezek a szerkezetek valójában hármasszögletekből (prizmákból) állnak. A rájuk érkező lézerimpulzus pontosan a beesés irányába, a jeleket elindító földi obszervatórium távcsöve felé verődik vissza (persze jókora veszteséggel). A jelek oda-vissza történő futási idejéből kiszámítható a Hold távolsága. Ilyen méréseket évtizedek óta rendszeresen végeznek, de mint pár éve megírtuk, a Hold felszínén elhelyezett lézervisszaverő berendezések hatékonysága folyamatosan romlik – meglehet, hogy a hosszú évek során rájuk rakódó finom por miatt.

Ugyancsak rendszeresen végeznek hasonló elven alapuló távméréseket a Föld körüli pályákon keringő műholdakra, amelyek fel vannak szerelve ilyen lézertükrökkel. Az űrkutatás történetében először egy sokkal távolabbra, a Holdhoz küldött űreszközt is felszereltek ilyen eszközzel – ez volt a 2009-ben indított LRO. Azóta egyébként a 2018-ban indult kínai Csüecsiao (Queqiao), a Hold túlsó oldalára leszállt Csang'e-4 (Chang’e-4) kommunikációs reléállomásaként szolgáló, a Holdon túl kb. 65 ezer km távolságban levő űrszonda is kapott lézerprizmát.



Balra az LRO-ra került, a lézeres távolságmérést lehetővé tevő prizmák, jobbra a passzív berendezés elhelyezése az űrszonda testén. A 65 dkg tömegű szerkezet mérete 15 × 18 × 5 cm, tizenkét 32 mm átmérőjű prizma alkotja. (Kép: Mazarico et al. 2020)

Bár az LRO immár több mint egy évtizede rója köreit a Hold körül, a kutatócsoportnak csak nemrég sikerült elvégeznie a távolságméréseket. Ebből is nyilvánvaló lehet, hogy a művelet egyáltalán nem egyszerű, sokkal kevesebb sikerrel kecsegtet, mint a Hold felszínén rögzített (amúgy is nagyobb méretű) lézertükrökre rutinszerűen végzett távmérés. A csoport nemrég az Earth, Planets and Space című szakfolyóiratban publikálta eredményeit. Mindössze négy alkalommal (2018. szeptember 4-én kétszer, majd 2019. augusztus 23-án és 24-én) sikerült jól megcélozniuk a távoli „mozgó célpontot” ahhoz, hogy detektálni tudják a mintegy 2,5 másodperc elteltével visszaérkező lézerjeleket. Ekkor viszont 3 cm-es pontossággal határozták meg az űrszonda helyzetét.

Az LRO pályájának követése lézeres mérésekkel önmagában is érdekes tudományos projekt – lenne, ha nem csak ilyen kevés alkalommal sikerülne végrehajtani. Az LRO valójában túlságosan gyorsan mozog, a lézerprizmák térbeli helyzete ritkán megfelelő, a szonda pályájának előzetes ismerete pedig nem elég pontos ahhoz, hogy ne lehessen könnyedén elhibázni a célzást. Hosszabb távon az ilyen mérések segíthetnek megfejteni, hogy pontosan miért is degradálódnak a Hold felszínére telepített prizmák. Ha a holdpor, esetleg a Hold szinte elhanyagolható, de mégis létező légköre a bűnös, akkor az űrszonda esetében nem kell minőségromlásra számítani. Ha azonban az anyag visszaverő képessége mondjuk a Napból érkező részecskesugárzás hatására csökken, akkor az az LRO berendezését is érinteni fogja.

forrás:/urvilág/
Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon

+ A | - a | Visszaállít
2020. szept.
02
  Nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket a Neuralink bemutatója
Kategória: Hogy mik vannak ?!... - Közzétette: nordi
szerző: Kulcsár Péter

Szakértők egyáltalán nem voltak elájulva Elon Musk legutóbbi show-jától, sokak szerint egyenesen csalódást keltőnek tűnt maga a prezentáció és a technológia is.

A demó során három malacot figyelhettünk meg, amelyek közül csupán az egyiküket szerelték fel a vadonatúj Neuralink eszközzel. Az eseményen a dél-afrikai származású amerikai üzletember rengeteg bátor kijelentést tett, az MIT Technology Review szerint Musk például azt állította, hogy egyszer a bénulást és a vakságot is kezelhetik vele, de még szórakoztató eszköznek is megállná a helyét az AI-nak köszönhetően.




A techguru egészen addig ment, hogy konkrét tényként közölte, a Neuralinkkel megoldhatják az autizmus spektrumzavarának rejtélyét, valamint még videójátékokat is játszhatunk vele, miközben Teslánkat vezetjük.

Ahhoz azonban, hogy az emberi agyba ültethessenek egy ilyen készüléket, rengeteg orvosi ellenőrzésen szükséges átesnie. Miközben Musk arról beszélt, hogy a Neuralink könnyedén behelyezhető apró furatokkal és vezetékekkel a koponya alá, a neurológiai implantátumok elpusztíthatják a közelben lévő agysejteket, ezáltal visszafordíthatatlan károsodásokat okozhatnak.

A Newcastle Egyetem idegsebésze, Andrew Jackson a BBC News-nak adott nyilatkozatában egyenesen úgy fogalmazott: “Azt mondanám, hogy komoly mérnöki munka van a projekt mögött, egyúttal pocsék neurológiai tudományos háttérrel rendelkeznek.”

Azon kívül, hogy a gondolatolvasó készülékkel egyelőre semmilyen bizonyítékot sem tudott szolgáltatni Musk az állításaira, az MIT Tech Review beszámolója alapján a Nueralink a disznókon egy régi, több évtizedes technológiát mutatott be újra a nagyérdemű előtt.

A show alatt egy gép hangokat játszott le, miközben a Neuralink feljegyezte az agyhullámok jeleit – ezt viszont már laboratóriumi körülmények között embereken is végrehajtották az 1920-as évek óta rendszeresen.

forrás:/liner/
Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon

Hírkategóriák