+ A | - a | Visszaállít
2020. okt.
13
  A Tesla Roadster a Mars közelében jár
Kategória: Hogy mik vannak ?!... - Közzétette: nordi
szerző: Vajó Zoltán

Emlékeznek még az űrbe kilőtt Tesla Roadsterre és a szkafanderbe öltözött bábura a vezetőülésben?
Starman, a bábu és Elon Musk gyönyörű piros Tesla Roadstere 2018 februárjában indult útnak, amivel Musk két legyet ütött egy csapásra.
Egyrészt sikeres volt a rakétamonstrum, a Falcon Heavy tesztje, ami tulajdonképpen három kisebb Falcon–9 rakétából állt, másrészt a lehető legnagyobb nyilvánosság előtt sikerült bemutatnia minden idők legdrágább autóreklámját is.


Így két cége, a SpaceX és a Tesla került egyszerre a figyelem középpontjába, a kilövés élő közvetítése minden idők második legtöbb néző által követett YouTube live eseménye lett. Most pedig, hogy a Tesla Roadster már a Mars közelében jár, a küldetés igazi célja is megvalósulni látszik, vagyis beigazolódott, hogy a Falcon Heavy alkalmas lehet a Marsra történő utazásra is!



A piros Tesla és Starman jelenleg 0,05 csillagászati egység távolságra van a Marstól, amiről a SpaceX saját Twitter-fiókján számolt be. (A csillagászati egység a Föld Naptól való átlagos távolsága).

Az autó és a SpaceX szkafanderbe öltöztetett sofőre eddig durván 2,1 milliárd kilométert tettek meg, ami a Földön található összes út 57-szerese a „whereistheroadster” weboldal számításai szerint.

A Falcon Heavy kilövése 2018-ban© Joe Raedle / Getty Images Hungary A Falcon Heavy kilövése 2018-ban
A járműben azonban sokkal több kilométer lesz majd, mielőtt végleg befejezi égi pályafutását: a számítások szerint néhány millió évig a Nap körül kering még, azt 557 naponta megkerülve, majd a Földbe vagy a Vénuszba csapódva végzi.

A Falcon Heavy, melynek sikerében a kilövés előtt maga Elon Musk sem volt biztos, mintegy 50-50 esélyt adva neki, mindenesetre teljes sikernek bizonyult eddig: az első teszt óta további két repülésen van túl, immáron élesben, melyek közül az egyiken az Arabsat–6A nevű kommunikációs műholdat juttatta pályára tavaly áprilisban.

forrás:/index/
Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon

+ A | - a | Visszaállít
2020. okt.
13
  Minihold vagy űrszemét?
Kategória: Csillagászat, űrkutatás - Közzétette: nordi
szerző: Both Előd

Akár természetes, akár mesterséges eredetű az objektum, év vége felé körülbelül fél évre a Föld miniholdjává válik.
Felfedezésekor természetes eredetűnek, azaz a Földet megközelítő aszteroidának vélték, ezért a 2020 SO jelölést kapta. Felmerült azonban a gyanú, hogy talán nem is űrbeli szikladarab közeledhet a Föld felé, hanem egy, az 1960-as években indított hordozórakéta utolsó fokozata. A gyanút elsősorban arra alapozták, hogy a test pályája rendkívül hasonló a Földéhez, csaknem pontosan kör alakú, az ekliptika síkjában fekszik, és naptávolban is csak kevéssel kerül távolabb a Naptól, mint a Föld.




A 2020 SO objektum pályáján időnként megközelíti a Földet. (Kép: NASA / JPL-Caltech)

Az objektumot augusztus 19-én, Hawaiin a Pan-STARRS (Panoramic Survey Telescope and Rapid Response System) távcsővel fedezték fel, a kisbolygók felfedezésének egyik legeredményesebb műszerével. Szeptemberben kezdték pályája alapján gyanítani, hogy talán nem természetes égitestet látnak, az objektum ugyanis a kisbolygókra jellemző sebességnél sokkal lassabban mozgott.

Paul Chodas, a NASA NEO központ vezetője elmondta, hogy pályája alapján egy, a Holdhoz indított szonda utolsó rakétafokozata lehet az objektum. Pályájából visszaszámolva 1966 végi startra következtetett. Abban az évben a gőzerővel folyó űrverseny keretében a Szovjetunió és az Egyesült Államok összesen nem kevesebb mint 10 szondát indított a Holdhoz. Ezek közül Chodas a pályaszámítások alapján az 1966. szeptember 20-án indított Surveyor–2 Centaur rakétafokozatát tartja valószínűnek. Bár maga a szonda három nappal később a Hold felszínébe csapódott, de a Centaur folytatta keringését a Nap körül.

A következő hónapokban lehetőség nyílik a 2020 SO alaposabb megfigyelésére, többek közt arra, miként befolyásolja a Nap sugárnyomása a test pályáját. Ennek alapján végérvényesen el lehet dönteni, természetes vagy mesterséges objektumról van-e szó, az üres rakétafokozat átlagsűrűsége ugyanis sokkal kisebb, mint egy kőzetekből álló kisbolygóé, ezért a sugárnyomás jelentősebb változást okoz a pályájában.



Centaur rakétafokozat tesztelése 1964-ben. (Kép: NASA)

Ha bebizonyosodik, hogy valóban rakétafokozat a test, akkor technikai értelemben nem miniholdnak, hanem űrszemétnek kell nevezni. A természetes eredetű miniholdak egyébként nem számítanak különleges jelenségnek, legutóbb például az idén februárban felfedezett 2020 CD kisbolygóról bizonyították be, hogy körülbelül három évig miniholdként a Földdel együtt mozgott. A kutatók azt gyanítják, hogy hasonló sorsra juthat a 2020 SO is, és akár miniholdnak, akár űrszemétnek nevezzük, ősszel átmenetileg a Föld gravitációs csapdájába kerülhet. Várhatóan december 1-jén és február 3-án közelíti meg legjobban a Földet, majd tavasszal végleg eltávolodik.

forrás:/urvilag/
Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon

+ A | - a | Visszaállít
2020. okt.
13
  Fraktál univerzumok lehetnek a fekete lyukak belsejében
Kategória: Maradjunk a Földön - Közzétette: nordi
szerző: Kulcsár Péter

A fizika jelenlegi törvényeivel szöges ellentétben álló felfedezés az egész tudományágat a feje tetejére állíthatja, ha be tudják bizonyítani az igazságtartalmát.
Paul Sutter asztrofizikus a Live Science magazinnak adott interjúban az arxiv.org online tudományos folyóiratban közzétett tanulmányról számolt be nemrég, amelyben arról írnak, hogy a fekete lyukakon belül fraktál világegyetemek alakulhattak ki.





“Egy mini fraktál univerzumról lehet szó, ami kisebb és nagyobb mértékben ismételheti végtelenségig saját maga mintáit. Emberi ésszel felfoghatatlan, mi történne, ha egy ilyen világon keresztülutaznánk – az biztos, hogy furcsa kaland lenne.” -magyarázta Sutter.

A Stanford Egyetem professzorai és további szerzők által készített publikációban az úgynevezett anti-de Sitter fekete lyukakat vették tüzetesebb górcső alá. Ezeket az objektumokat valójában még nem fedezték fel a világűrben, mindössze feltételezik, hogy létezhetnek.
“A kutatók rájöttek, hogy a szupravezető fekete lyukak belső régióiban állandóan táguló, miniatűr univerzumok találhatóak, ahol a tér eltérő mértékben, különböző irányban nyúlhat meg és deformálódhat.”- mondta Sutter.

Sutter elemzése szerint a szóban forgó tudományos irat sokszor nehezen értelmezhető, a tartalma pedig bizonytalan – a tudósok például nem tudták megmondani, mi történhet akkor, ha beállna a szingularitás, vagyis a fekete lyuk sűrűsége végtelenné válna.

Mindenesetre meglepő tapasztalni, hogy az elméleti fizikusok nem tétlenkednek még koronavírus-járvány idején sem, még ha ezzel a teljes tudomány jelenleg ismeretes határait is feszegetik.

forrás:/liner/
Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon

Hírkategóriák