szerző: Fekete Zsolt

Engem is utolért a pánikhangulat, úrrá lett rajtam a félelem. (Előzőleg még úgy volt, hogy felhajtok pár dolgot az Ikeában: kötél, sámli, stb, ha mondjuk, idejekorán feladnám). Kiütközött rajtam némi depresszió, de kaptam megújult energiát, és hajnali, megnyugtató álmot.

Kívülálló vagyok, engem nem érhet el a tömeghisztéria. Mégis... Ez évben először, én is aggódva figyeltem a híreket, pontosabban, csak az időjárás előrejelzést. Apropó, mikor ér ide a Last Ship, az „Utolsó remény hajója”, az USS Nathan James, hogy elhozhassa nekünk az ellenszérumot?

Remegő kézzel, gumikesztyűben pötyögve kerestem rá (és nem a hajó útvonalára), hogy a sámánok mit jósolnak. Kuckózzak be a tévé elé egy bögre forró teával, döntsek az agysorvadás mellett? Vagy lehetőségem nyílik rá, hogy ismét a hedonizmus oltárán áldozzak, a szomszédaim béketűrésével visszaélve: füsttel és lábdobbal.
Kiengedett bennem a rinyarelé. Napos, száraz idő várható, 20 fok, normál légköri jelensége... Csapadékra, valamint chemtrail csíkokra nem kell számítani.



Reggel be is vásároltam néhány elengedhetetlen hozzávalót a túléléshez: dohány, sör, bor, három kiló birkahús.
Hagymát és zsírt a szomszéddal barteloztunk. Adtam neki érte húsz kiló lisztet az atombiztos betonbunkeremből. Így már lesz hely a kempingágyamnak.

Hamarosan nekikezdek! A környék onnan fogja tudni, hogy én nem adom fel, amikor az a kurva King Diamond belecsap a lecsóba. És, mivel tekintettel vagyok a szorongó, aggódó utcabeliekre, 10 óráig nem tekerem fel fullra a hangerőt.
Ha lesz még akkor mobilhálózat (5g), az esetben magamba engedek néhány nanorobotot, közben felhívok pár arcot a barátaim közül, hogy jöjjenek át: üljük meg együtt a végórákat! Amelyik tüsszögni vagy köhögni kezd, folyik az orra, kiütközött rajta a láz? A nádasom elég nagy területen fekszik…

Világvége, én így szeretlek!

forrás:(facebook)