A NASA jelenleg a James Webb űrteleszkóppal vizsgálja a Jupiter legnagyobb holdjait, köztük a Callistót és az Europát, melyről most kiderült, hogy a hold jeges felszíne alatt található óceán szén-dioxidot tartalmaz, mely az élet egyik alapköve, így még az is elképzelhető, hogy élhető lehet az óceán.



Az élet kialakulásának egy fontos feltételét, szén-dioxidot észleltek a kutatók a James Webb űrteleszkópnak köszönhetően az Europa holdon, mely a negyedik legnagyobb holdja a Jupiternek. A csillagászok már régóta úgy tartják számon a holdat, mint az égitestet, amelyen a legvalószínűbb, hogy kialakulhatott a Földön kívüli élet.

A csapat a JWST Near-Infrared Spectrograph (NIRSpec) műszerével infravörösben végzett megfigyelések segítségével meghatározta, hogy a szénmolekulák nem meteorit-becsapódásokon vagy más külső forrásokon keresztül kerültek az Europára. A NASA 2024-ben tervezi elindítani Europa Clipper nevű küldetését, melynek során egy űrszondát küldenek a holdhoz, hogy minél több információt megtudjanak az égitestről. Az Europa nem sokkal kisebb a mi Holdunknál, melynek felszíne 16 kilométer vastag jégtakaróból áll, alatta pedig egy hatalmas óceán fekszik

forrás:/androgeek/

Kanadai és japán tudósok szerint a Földnél mintegy másfélszer-háromszor nagyobb bolygó rejtőzhet valahol a Naprendszerben. Az lehet felelős a Kuiper-övben lévő objektumok furcsa mozgásáért.
Új bolygókat találni a világegyetemben egyáltalán nem könnyű feladat. Annak köszönhetően, hogy ismerjük a Jupitert, arra már képesek vagyunk, hogy egy csillag fényváltozásait mérve megállapítsuk, van-e körülötte olyan égitest, ami leginkább a mi Naprendszerünk gázóriásához hasonlít.



Ezzel a módszerrel azonban csak exobolygókat – vagyis idegen csillag körül keringő bolygókat – lehet felfedezni, arra nem alkalmas, hogy a saját Naprendszerünkben kutassunk fel eddig nem ismert objektumokat. Ehhez arra van szükség, hogy más, ismert égitestek mozgása utaljon arra, merre kell keresgélnünk.

Urbain Le Verrier csillagász és matematikus azután fedezte fel a Neptunuszt, hogy különbséget észlelt az Uránusz megfigyelt pályája és a newtoni fizika előrejelzése között. Kiszámolta, hogy a pályát az Uránuszon túli bolygó gravitációs hatásával lehet magyarázni. Így aztán amikor a német csillagász, Johann Gottfried Galle ellenőrizte a számításokat, és elkezdett a Le Verrier által kijelölt területen keresgélni, megtalálta a bolygót.



Most hasonló módszert használva kanadai és japán kutatók arról írnak a The Astronomical Journal című tudományos lapban megjelent tanulmányukban, hogy a Kuiper-öv objektumainak mozgása alapján valahol lennie kell egy viszonylag nagy égitestnek a Naprendszerben.

Patryk Sofia Lykawka, a Kanadai Egyetem tudósa, valamint Takashi Ito, a Japán Nemzeti Csillagászati Obszervatórium kutatója szimulációt futtatott a Kuiper-övben lévő objektumok mozgásával kapcsolatban. A csillagászok arra jutottak, hogy egy legalább Föld méretű bolygó megmagyarázhatja a Neptunusz pályájánál jóval messzebb lévő objektumok viselkedését.

A számítások alapján a bolygó mintegy másfélszer-háromszor akkora lehet, mint a Föld, és nagyjából 30 fokos pályán kering. A szakemberek szerint a tanulmányuk nem a korábban már sokat emlegettet titokzatos 9. bolygóról szól: az messzebb is van, mint amiről most írnak, ráadásul a tömege is jóval nagyobb lehet a mi bolygónkénál.

forrás:/hvg/

szerző: Bodnár Zsolt

A politikusokat tényekkel kell szembesíteni. A tudomány tényeket gyárt. Segíts minél többet publikálni belőlük! 2022 júniusában, egy évvel azután, hogy a Pentagon nyilvánosságra hozta az azonosítatlan légköri jelenségekről (UAP) szóló jelentését, az amerikai űrügynökség (NASA) is felállított egy független kutatócsoportot, hogy kivizsgálja az eseteket. A 16 fős csapat ősszel kezdte meg a munkát, és a NASA mai sajtótájékoztatóján mutatták be az elkészült jelentést.




A sajtótájékoztatón azt is elárulták, hogy még a NASA-kutatócsoport tagjait is kinevették és kritizálták a kutatásban való részvételük miatt, de ennek a hozzáállásnak a tudományos módszer bevetésével és alapos végigvitelével kívánnak véget vetni. Emiatt azonban egyelőre az újonnan létrehozott UAP-kutatási igazgató személyének kilétét sem fedik fel, nehogy hátránya származzon belőle a szakmai életében.

Ugyanakkor mint kiderült, szinte semmi újdonságot nem tartalmaz a jelentés magukról az észlelt jelenségekről, azon kívül, hogy az egyik Pentagon-videóról megállapították, hogy a rajta szereplő idegen tárgy valójában nem haladt „szokatlanul nagy sebességgel”, hanem csak a széllel sodródott.

A sajtótájékoztatón arra is rákérdeztek, hogy miért csak a titkosítatlan képeket és videókat vizsgálták, amire Daniel Evans, a NASA munkatársa elmondta, hogy ez az átláthatóságot szolgálja, ugyanis titkosított adatok vizsgálata esetén nem tudnának beszámolni az eredményekről. A héten Mexikóban bemutatott állítólagos idegen testekről azt mondták, csak akkor tudnak mondani róla bármit, ha a nemzetközi kutatóközösségnek is elérhetővé teszik a maradványok tanulmányozásának lehetőségét.

Ez a bizonytalanság járja át az egész NASA-jelentést is, amelynek utolsó bekezdésében ez olvasható: „Jelenleg nincs okunk arra következtetni, hogy az eddigi UAP-észlelések forrása földönkívüli lenne. Ha azonban elismerjük ezt mint egy lehetőséget, akkor ezeknek az objektumoknak a mi Naprendszerünkön keresztül kellett utazniuk, hogy idejussanak.”

forrás:/ Qubit/

szerző: Sting

A napokban egy meglepő - egyben sokak számára minden bizonnyal rémisztő - felfedezéssel álltak elő tudósok a fekete lyukakkal kapcsolatban. Ezek szerint ugyanis a rejtélyes objektumokból, amiket látni gyakorlatilag nem lehet, de amik minden a közelükbe kerülő anyagot, sőt, még a fényt is felfalják, hogy aztán soha ne engedjék ki, sokkal közelebb is lehet a Földhöz pár darab, mint eddig gondoltuk.Itt lehetnek a hátsó keretben
A csillagokkal összemérhető tömegű fekete lyukakból becslések szerint mintegy 10 millió és 1 milliárd darabnyi lehet összesen a Tejútrendszerben. Eddig azonban úgy gondoltuk, hogy ezek gyakorlatilag mindegyike rendkívül távol van - még galaktikus skálán is - a Földtől, és hogy közülük a legközelebbi is tőlünk legalább 1565 fényév távolságban található meg.A Hyadok csillaghalmaz. Több fekete lyuk is bújkálhat benne a csillagok között. (kép: NASA)




Egy új tanulmány szerint azonban valójában sokkal közelebb is lehetnek hozzánk fekete lyukak - méghozzá nem is egy , hanem több darab is. A Földtől ugyanis alig 150 fényévre lévő Hyadok csillaghalmazban állítólag legalább két-három fekete lyuk rejtőzhet a hagyományos csillagok között.Több is bujkálhat a közelbenÁllításukat a tudósok egy szimulációra alapozzák, amiben elemezték a szóban forgó csillaghalmaz elemeinek elrendeződését. Ennek során arra a következtetésre jutottak, hogy a halmazban legalább 2-3 olyan nagy tömegű objektum is jelen van, ami semmilyen fényt nem bocsát ki, mégis erős gravitációs hatással van környezetére - azaz, valószínűleg egy-egy fekete lyuk lehet.
"Szimulációink csak akkor képesek egyszerre megfelelni a Hyadok tömegének és méretének is, ha a halmaz középpontjában néhány fekete lyuk is jelen van", magyarázta a felfedezés lényegét Stefano Torniamenti asztrofizikus, az olaszországi Padovai Egyetem munkatársa. A Hyadok a feltételezések szerint mintegy 625 millió évesek, és több száz csillagot tartalmaznak - illetve a mostani felfedezés értelmében legalább 2-3 darab fekete lyukat is.



Nem kell félni - nem fog fájni A kutatók a viszonylag közeli távolság ellenére azért megnyugtatnak mindenkit, hogy nem kell attól tartani, hogy a fekete lyukak felfalják majd a Földet. Ennek oka, hogy méréseik szerint a szóban forgó objektumok legfeljebb 3 km/s sebességgel mozoghat, ami azt jelenti, hogy ha közvetlenül a Föld irányába indulnának meg, akkor is nagyon sok ideig (mintegy 40 millió évig) tartana míg ideérnének.

Ráadásul a fekete lyukak éppen olyan gravitációs hatásokat fejtenek ki, mint a velük azonos tömegű bármelyik csillag. Így ha csak nem kerülnek közvetlenül a Naprendszer közelébe, nem tudnák bekebelezni azt, és éppen akkora veszélyt jelentenek ránk nézve, mint bármelyik szomszédos csillag.

forrás:/PCForum/

Sikeresen útnak indult a Hold felé magyar idő szerint csütörtök hajnalban a holdjárót szállító japán H2A űrrakéta az ország dél-nyugati részén található Tanegasima Űrközpontból – közölte a japán űrügynökség csütörtökön.



A helyi idő szerint reggel nyolc óra után indított rakéta a japán űrügynökség, a JAXA holdjáróját (SLIM) viszi magával, amely Japán első leszálló egysége lenne a Holdon. A SLIM holdi leszállóegységet azért fejlesztették ki, hogy tesztelhessék vele a holdra szállás technológiáját.

forrás:/mti/hiradó/

Vitalij Melnyikov orosz források szerint emberi fogyasztásra alkalmatlan, mérgező gombát evett, az orvosok pedig már nem tudták megmenteni az életét.
Nem sokkal azután, hogy landolás helyett becsapódott a Hold felszínébe és megsemmisült az orosz holdra szálló egység, a Luna-25, életét vesztette Vitalij Melnyikov orosz rakétatudós. A 77 éves férfi halálát állítólag gombamérgezés okozta – számolt be a hírről a The Sun.




A lap megjegyzi: Melnyikov vezette Moszkva vezető űrhajógyártója, az RSC Energia rakétákért és űrrendszerekért felelős részlegét. Halálát az orosz Moszkovszkij Komszomolec szerint az okozta, hogy mérgező gombát evett. Az orvosok két héten át küzdöttek az életéért – sikertelenül.

A lap megjegyzi: Oroszországban számtalan különös, gyanús haláleset történt az elmúlt két évben, azóta, hogy Vlagyimir Putyin elnök háborút indított Ukrajna ellen. Legutóbb a Wagner-csoport vezetője, Jevgenyij Prigozsin szenvedett halálos repülőgép-balesetet.

Melnyikov az orosz űrügynökség, a Roszkoszmosz egyik részegénél is dolgozott. Összesen 291 tudományos publikáció fűződik a nevéhez, és az egyik legkiválóbb űrkutatók között tartották számon. Külföldi tudósokkal is együtt dolgozott, később pedig a Népek Barátsága Egyetemen is tanított.

forrás:/hvg/

szerző: Tamási Dávid

Nem mondható, hogy mostanában unalmasak lennének az ISRO napjai.
Megkezdte kozmikus útját az Indiai Űrkutatási Szervezet első napkutató szondája, az Aditya-L1, melyről ebben a cikkben rengeteg hasznos és érdekes információt gyűjtöttünk össze. Az űreszköz egy közepes teherbírású PSLV XL (Polar Satellite Launch Vehicle) rakétával indult el magyar idő szerint 8:20-kor, mindössze 10 nappal azután, hogy a Csandraján-3 szonda Vikram leszállóegysége elsőként szállt le sikeresen a Hold déli pólusánál.



A három fokozatú rakéta gond nélkül kezdte meg az emelkedést a Satish Dhawan Űrközpontból 1. számú startállásáról, majd előbb az oldalsó gyorsítórakéták váltak le a törzsről, 108 másodperccel a felbocsátást követően pedig az első fontos műveletsor is megfelelően lezajlott az első fokozat leállásával, leválásával, majd a második fokozat hajtóművének beindulásával. A második fokozat gyorsítási és emelkedési fázisa 2,5 percig tartott, közben levált az áramvonalazó raktérborítás is, majd újabb fokozat szétválás következett és a főszerepet a harmadik fokozat vette át, mely mindössze 70 másodpercig üzemelt, hogy az előírt „parkolópályára” juttassa a hasznos terhet. Legvégül a negyedik fokozat is végrehajtotta a rá bízott összes pályakorrekciót, és az Aditya-L1 végül a kijelölt pályán levált, ezzel bebiztosítva a tökéletes indítást.

Az űrszonda innentől már önállóan fogja folytatni útját a Nap-Föld rendszer Lagrange-1 pontja felé, ahol majd a két égitest gravitációjának „egyensúlyi” helyzetében, kvázi takarásmentesen és zavartalanul kezdheti meg tudományos munkáját.

forrás:/spacejunkie/

szerző: Sting

A CERN kutatói a napokban számoltak be arról, hogy sikerült egy olyan dolgot megcsinálniuk, ami közel fél évszázad, az első részecskegyorsító beindítása óta senkinek nem jött össze ebben a formában. Ugyanis a világon először detektáltak neutrínókat egy ilyen berendezésben - konkrétan a svájci Nagy Hadronütköztetében (LHC), ami már több fontos fizikai felfedezésben is kulcsszerepet töltött be az elmúlt másfél évtizedben.Szinte lehetetlen érzékelni őketA neutrínók apró és semleges töltésű részecskék, amik különleges helyet élveznek a részecskefizikában. Ugyanis annak ellenére, hogy az elfogadott elmélet szerint az Univerzumban legnagyobb mennyiségben létező részecskéket képezik (amikből minden egyes másodpercben mintegy 100 billió darab halad át minden egyes ember testén), detektálásuk igen nagy nehézségekbe ütközik, annál fogva, hogy sem elektromos töltéssel nem rendelkeznek, sem más részecskékkel nem nagyon hajlandók kölcsönhatásba lépni.A Super-Kamiokande, egy régebbi, vizes neutrínódetektor, az Ikeno hegy gyomrában, Japánban.




Bár más módokon korábban már sikerült detektálni néhányat belőlük, részecskegyorsítókban azonban mindeddig nyomát sem találták nekik - annak ellenére, hogy itt is irdatlan mennyiségben keletkeznek. Most azonban végre egy nagy kutatási együttműködés keretében két különböző programban - a FASER-ben (Forward Search Experiment) és az SND (Scattering and Neutrino Detector)@LHC-ben - is sikerült megfigyelni ilyeneket is a CERN svájci Large Hadron Collider (LHC) gyorsítójában.Sokan vannak, de nehéz megtalálni őket"A neutrínók nagy mennyiségben keletkeznek a protonütköztetőkben, például az LHC-ben", magyarázza Cristovao Vilela, az SND@LHC Együttműködés egyik tagja. "Eddig azonban ezeket a neutrínókat soha nem figyelték meg közvetlenül. A neutrínók más részecskékre gyakorolt nagyon gyenge hatása miatt nagy kihívást jelent a kimutatásuk, emiatt pedig a standard modell legritkábban tanulmányozott részecskéi közé tartoznak".


"Részecskeütköztetők több mint 50 éve léteznek, és eddig már minden ismert részecskét észleltek bennük - a neutrínók kivételével", mondta Jonathan Lee Feng, a FASER Collaboration szóvivője is. "Legutóbbi munkánk részeként azzal próbálkoztunk meg, hogy - a világon először - a részecskeütköztetőben keletkező neutrínókat mutassunk ki".Új korszakot nyithatnak"Mivel ezeknek a neutrínóknak nagy fluxusuk és nagy energiájuk van, ezért sokkal nagyobb valószínűséggel lépnek kapcsolatba egymással. Így 153 darabot is tudtunk észlelni belőlük egy nagyon kicsi, olcsó detektorral, amelyet nagyon rövid idő alatt készítettek", magyarázta Feng."Korábban úgy gondolták, hogy a részecskefizika két részre oszlik: nagy energiájú kísérletekre, amelyek a nehéz részecskék, például a csúcskvarkok és a Higgs-bozonok tanulmányozásához szükségesek, valamint a nagy intenzitású kísérletekre, amelyek a neutrínók tanulmányozásához szükségesek.



Ez a munka megmutatta, hogy A nagy energiájú kísérletek a neutrínókat is tanulmányozhatják, és így összehozták a nagy energiájú és a nagy intenzitású határokat."A Feng és a FASER együttműködés tagjai által észlelt neutrínók a laboratóriumi környezetben valaha észlelt legmagasabb energiával rendelkeznek. Így megnyithatják az utat a neutrínók tulajdonságainak mélyreható tanulmányozása előtt, valamint más megfoghatatlan részecskék keresése előtt - mondja Feng."Minden alkalommal, amikor neutrínókat fedeztek fel új forrásból, legyen szó atomreaktorról, napról, Földről vagy szupernóváról, mindig megtudtunk valami rendkívül fontosat az univerzumról".

forrás:/PC.fórum/

A Csandraján–3 (Chandrayaan–3) indiai űrhajó sikeresen landolt a Hold déli pólusa közelében szerdán – közölte az Indiai Űrkutatási Szervezet (ISRO).
Ezzel India – az Egyesült Államok, az egykori Szovjetunió és Kína után – a negyedik ország, amely leszállóegységgel landolt az égitest felszínén.



A misszió keretében egy kétméteres, hatkerekű leszállóegységet telepítenek a Holdra.
A kétméteres, hatkerekű leszállóegység a tervek szerint két hétig lesz működőképes, és egy holdjáró segítségével egy sor kísérletet végez, adatokat szolgáltatva a holdi talaj és kőzetek tulajdonságairól, kémiai és elemi összetételéről.


Narendra Modi indiai miniszterelnök a Dél-afrikai Köztársaságból követte figyelemmel az eseményt, ahol a BRICS-országok, Brazília, Oroszország, India, Kína és Dél-Afrika johannesburgi csúcstalálkozóján vesz részt.
„Ez történelmi nap az indiai űrkutatási szektor számára” – írta Modi a korábban Twitterként ismert X közösségi oldalon.

A Roszkoszmosz orosz űrkutatási ügynökség a Telegramon gratulált Indiának a landoláshoz. A hivatal aláhúzta: a Hold felderítése fontos az egész emberiség számára, mert az égitest a jövőben a világűr kutatásának bázisa lehet.
A napokban a Roszkoszmosz űrszondája, a Luna-25 a Hold felszínébe csapódott, és megsemmisült a tervezett leszállás előtt.

Az Európai Űrügynökség (ESA) igazgatója, Josef Aschbacher az X-en fejezte ki elismerését Indiának.

forrás:/mti/

szerző: Frey Sándor

A Progressz MSZ-24 (amerikai jelöléssel 85P) augusztus 23-án magyar idő szerint 3:08-kor startolt egy Szojuz-2.1a rakétával a kazahsztáni indítóhelyről. A teherűrhajó automatikus üzemmódban két nap múlva, augusztus 25-én dokkol majd az ISS orosz szegmenséhez, azon belül a Zvezda modul repülési irány szerinti hátsó oldalához.



A mintegy 7 tonna induló tömegű Progressz szokás szerint közel 2 és fél tonnányi rakományt visz magával: élelmiszert, használati tárgyakat, levegőt, hajtóanyagot, berendezéseket és kísérleti eszközöket. Várhatóan fél éven át marad az űrállomáshoz csatlakoztatva, utána a feleslegessé vált dolgokkal megpakolva megsemmisítik a Föld sűrű légkörébe léptetve.
Az új Progressz csatlakozóhelyét nem sokkal korábban, magyar idő szerint 21-én hajnalban szabadították fel, amikor leválasztották a még februárban érkezett Progressz MSZ-22 teherűrhajót.

(Forrás: Úrvilág )