szerző: Lányi Örs

Rengeteg tudományos áttörés köthető a NASA által 1977-ben felbocsátott Voyager-űrszondáihoz, amelyek közel 45 évvel később is folyamatosan szolgáltatnak adatokat a rendszer kezelőinek. Azonban mivel az eredetileg csupán négy évnyi működésre tervezett szondák energiakészlete rohamosan csökken, a NASA hamarosan elkezdi azok fokozatos lekapcsolását, jelentette a Scientific America.
A jelenleg a Naprendszeren túl járó Voyager-1 és a Voyager-2 szondákat kezdetben azért indították útnak, hogy vizsgálják a Naprendszer bolygóit, és azokról információkat küldjenek a Földre. Mára azonban ennél is több adatot szolgáltatnak: elemzik az űrben lévő sugárzást, és a töltött részecskék viselkedését is.




Az űrszondáknak rengeteg ikonikus képet köszönhetünk, többek között azt is, amikor a Naprendszer peremére érve szelfit készített egy halványan látszó kékes színű bolygóval, a Földdel. Ekkor a Voyager nagyjából 6 milliárd kilométeres távolságban volt a Földtől. Az 1990-ben készült fotó óta pedig olyan messzire távolodtak a szondák bolygónktól, hogy a fénysebességgel terjedő rádiójelnek majdnem 22 órába telik, mire eléri a Voyager 1-et, és több mint 18 óra, hogy utolérje a Voyager 2-t. A hvg hozzáteszi, ez a távolság minden nap három-négy fénymásodperccel nő.

A Voyagerek összesen több mint 33 ezer felvételt készítettek, melyek által rengeteg új ismeretre tett szert az emberiség. Kiderült például, hogy az Európát, a Jupiter egyik holdját, jeges kéreg borítja. A Neptunusz legnagyobb holdja, a Triton pedig a Naprendszer egyik leghidegebb helye: a felszíni hőmérséklet itt –235 Celsius-fok.

Mindemellett a Voyagerek hordozzák az emberiségről szóló adatokat is a világűrben: az úgynevezett „válogatáson” képek és hanganyagok sokaságát találni, amelyek az emberiség legnagyobb eredményeit hivatottak bemutatni. A lemez tartalmát idegen civilizációknak szánták, egyfajta üdvözlőkártyaként – a szondák azonban eddigi útjuk során nem botlottak bele egyetlen idegen civilizációba sem.

forrás:/24.hu/

Az orosz űrkutatási hivatal vezetője, Dmitrij Rogozin kijelentette, hogy hisz a földönkívüli élet létezésében, amely intelligensebb és technológiailag fejlettebb lehet az emberiségnél. Az idegenek a Föld civilizációit is tanulmányozhatják, miközben észrevétlenek maradnak - mondta a Rosszija 24-nek.
Több ezer tényező járulhatott hozzá az élet kialakulásához bárhol a világegyetemben - mondta Rogozin, hozzátéve, hogy az emberiség képességei a világűr tanulmányozására továbbra is korlátozottak. "Ismerjük az "ősrobbanás" elméletét, de mi van, ha ez az "ősrobbanás" csak az univerzum egy bizonyos, számunkra látható részén belül történt?" - tette fel a kérdést a Roszkozmosz vezetője, hozzátéve, hogy "lehetnek más világok is ... valamint számtalan olyan tényező, amely hozzájárulhatott az élet, köztük az intelligens élet kialakulásához".




Az Orosz Tudományos Akadémia tanulmányokat folytat és "tényeket gyűjt" a földönkívüli élettel és különösen az ufókkal kapcsolatban - jelentette ki Rogozin, hozzátéve azonban, hogy az orosz szakemberek által vizsgált összes ilyen eset 99,9 százaléka "légköri és egyéb fizikai jelenségnek" bizonyult, amelyeknek semmi közük semmilyen földönkívüli intelligens életre vonatkozó hipotézishez.

"Továbbra is feltételezzük, hogy ilyen [valódi UFO] észlelések megtörténhettek" - tette hozzá. Rogozin azt is elmondta, hogy személyesen is átnézett néhány jelentést szovjet tesztpilóta veteránoktól, akik olyan megmagyarázhatatlan jelenségekről számoltak be, amelyeknek új repülőgépek első tesztelése közben voltak szemtanúi.

"Amiről beszélünk, az általában az első próbaharcok során történt" - mondta a Roszkozmosz vezetője, hozzátéve, hogy korábban kapcsolatba lépett az amerikai űrkutatási ügynökséggel, a NASA-val, és hasonló információkat kapott.
Lehet, hogy valamilyen külső megfigyelés tárgyai vagyunk... A technológiáink és a tudományos ismereteink elégtelenek lehetnek ahhoz, hogy ennek tudatában legyünk.

Lehetnek olyan életformák odakint, amelyek olyan technológiai szintre fejlődtek, amely lehetővé tette számukra, hogy tanulmányozzák az emberi civilizációt és magát a bolygónkat, ahogyan az emberek teszik ezt más fajokkal itt a Földön - vetette fel Rogozin.

"Tanulmányozhatjuk a baktériumokat, de minket is éppúgy tanulmányozhatnak, akárcsak a baktériumokat" - tette hozzá.
Kommentárja az UFO-król az Egyesült Államokban zajló nyilvános vita közepette hangzott el, ahol 2017 óta megszaporodtak az észlelések. Akkor derült ki, hogy a Pentagonban létezik egy Advanced Aerospace Threat Identification Program (AATIP) nevű projekt, amelynek feladata az úgynevezett "azonosítatlan légi jelenségek", vagyis UAP-k (más néven azonosítatlan repülő tárgyak, vagyis UFO-k) azonosítása.

Májusban az amerikai kongresszus az 1970-es évek óta először tartott nyilvános meghallgatást az UAP-król. A meghallgatáson a képviselőház hírszerzési bizottsága előtt többek között Ronald Moultrie hírszerzésért és biztonságért felelős védelmi államtitkár és Scott Bray, a haditengerészeti hírszerzés igazgatóhelyettese tett tanúvallomást.

A tisztviselők több olyan videót mutattak be, amelyeken UAP-nak minősített objektumok láthatóak, de nem adtak konkrét magyarázatot a videókon látható tárgyakra. Azt is elmondták, hogy az amerikai hadsereg nem kísérelte meg felvenni a kapcsolatot a megfigyelt objektumok egyikével sem, mivel nem volt világos, hogy azok személyzettel vagy akár "ellenőrzött repüléssel" rendelkeznek-e. Nem is lőttek ki semmilyen fegyvert, amely az UAP-k bármelyikét célba vette volna, erősítette meg Bray.

forrás:komlomedia/

szerző: Felkai Ádám

A héten kínai tudósok óvatosan ugyan, de bejelentették, hogy olyan jeleket észleltek, amelyek egy Földön kívüli civilizációtól származhatnak – az erről szóló cikket azóta ismeretlen okból törölték. De mi a helyzet, mekkora az esélye, hogy a kínai FAST rádiótávcső egy másik civilizációra bukkant, és miért tüntethették el a cikket?
Mint arról a héten korábban mi is írtunk, egy kínai egyetem csillagászai több olyan jelet is beazonosítottak, ami egy idegen civilizációtól származhat. Az erről szóló cikk a Science and Technology Daily című újságban jelent meg, ami egyébként a kínai Tudományos és Technológiai Minisztérium hivatalos lapja – a szóban forgó írást viszont azóta törölték.




Mielőtt rátérnénk a lehetséges okokra, gyorsan nézzük meg, pontosan milyen jelekről beszélünk: a kínai FAST rádiótávcső brutális adatállományában a kutatók még 2020-ban két gyanús, keskenysávú, potenciálisan mesterséges rádiójelet észleltek. Ezt követően 2022-ben, amikor már célzottan ismert exobolygókat vizsgáltak meg, ismét találtak egy gyanús, keskenysávú rádiójelet – tehát az akár idegen civilizációtól is származó jelek száma így már háromra nőtt.

Hasonló keskenysávú jelek jellemzően a repülőinktől és a műholdjainktól származnak, így ha ezt egy messzi bolygóról észleljük, úgy a dolog nagy valószínűséggel mesterséges eredetre utal. Arra viszont már az azóta törölt cikkben is figyelmeztettek a kutatók, hogy a jel jó eséllyel akár interferencia eredménye is lehet – ilyesmire egyébként már volt példa, a legismertebb talán azon 2011 és 2014 közt fogott jelek esete, melyekről utóbb kiderült, hogy abból a mikrohullámú sütőből származnak, amelyben a kutatók az ebédjüket melegítették. A mostani észlelésről ráadásul még egy, a tudományos elbírálási folyamaton át nem esett, előzetes tanulmány sem számolt be, nem hogy végleges munka jelent volna meg ezzel kapcsolatban.

Az átlagos olvasó számára az egyik legizgalmasabb kérdés, hogy miért törölhették az eredeti cikket. A Phys.org-on közölt cikkben egy, a SETI-ben járatos szerző szerint a törlésnek prózai oka lehet – egyszerűen a cikk túl korán került ki a webre valamilyen hiba folytán akár, és ezért vették le. A hasonló, immár a médiában is közölhető cikkek ugyanis általában együtt jelennek meg a tudományos bírálaton átesett eredményekkel, azonban ez utóbbira most nem került sor, vagyis a cikkel valószínűleg megvárják a hivatalos tanulmány közlését.
Ami magukat a jeleket illeti, a kutató ezekkel kapcsolatban így fogalmaz:„A kíváncsiságunk felkelthetik, de (még) nem lehetünk túl izgatottnak.”

A hasonló jelek ugyanis rengeteg vizsgálaton esnek át, mire kiderülhet róluk, hogy valóban egy idegen civilizációtól származnak (lásd a már említett, mikrosütő esetét). Egyébként a SETI indulása óta egyre fejlettebb eszközökkel kutatunk idegen civilizációk után, de ilyet egyelőre még nem találtunk.

A FAST viszont tényleg ritka fejlett eszköz: ez a teleszkóp másodpercenként 38 milliárd mintát küld át a nagy teljesítményű számítógépek hálózatába, amelyek aztán rendkívül részletes diagramokat készítenek a beérkező rádiójelekről. Ezeken a diagramokon ezután a rendszer olyan jeleket keres, amelyek technológiai lenyomatoknak (idegen, mesterséges jeleknek) tűnnek. A FAST körülbelül 20-szor érzékenyebb, mint az ausztrál Murriyang teleszkóp a Parkes Radio Obszervatóriumban, és a FAST ennek megfelelően könnyen észlelhet egy adót egy közeli exobolygón, amely hasonló kimenő teljesítménnyel bír, mint a Földön található radarrendszerek. Ez az érzékenység azonban vissza is üthet akár, mivel könnyen lehet vele olyan interferenciát érzékelni, amit egy ennél kevésbé érzékeny szerkezettel nem – épp ezért beszélhettek a kínai kutatók is arról, hogy sajnos egy ilyen interferenciára is nagy az esély. Az interferencia kizárása pedig elég hosszas folyamat.

A cikk címében feltett kérdésre (a FAST tényleg idegen civilizációra bukkant?) a szakember szerint a válasz tehát az, hogy legyünk is bármily türelmetlenek, az igazságot csak akkor tudjuk meg, ha a végleges tudományos munka megjelenik. Az viszont mindenképp biztató, hogy az algoritmus ilyen jeleket képes volt beazonosítani.

forrás:/rakéta/

A '47-es roswelli esetről már mindenki lerágott csontként beszél, amelyet számos más eset követett a világ különböző pontjain, amelyek már nem kavartak akkora port. Mi a helyzet az 1990. szeptemberében, Görögországban lezuhant csészealjjal?

Az eset 1990. szeptember 2-án éjjel 3 óra körül történt a közép-görögországi Megas Platanos falu közelében. A helybéli pásztorok és falubeliek egy 5-6 fős UFO-ból álló kis csoportot figyeltek meg, amint észak felől közeledtek a területhez. Az egyik jármű instabillá vált és úgy tűnt, hogy problémái akadtak a repüléssel. Furcsa fények is jöttek ki az UFO törzséből, de az objektum minden rezzenése hangtalan, zaj nélküli volt.




Az egyik szemtanú, Trantos Karatranjos pásztor elmondta, a repülési gondokkal küszködő UFO hirtelen veszíteni kezdett magasságából és a földbe csapódott körülbelül 500 méterre tőle. Zajt nem hallott, de tűz égette a bokrokat. Trantos Karatranjos félt közelebb menni a baleset helyszínéhez, de a helyén maradt és onnan figyelte a történéseket.

A többi UFO megállt a "baleset" helyén és közülük kettő a megsemmisült csészealj közelében leszállt a földre. Néhány perc alatt eloltották a tüzet a bokrokban (minden bizonnyal a leszálló ufók legénysége fékezte meg a lángokat). Az éjszaka hátralévő részében pedig szokatlan fényjelenségek cikáztak a földön heverő roncsok és a leszállt UFO-k között. Valószínűleg összegyűjtötték a megsemmisült UFO darabjait és a legénység holttestét. Napkelte előtt befejezték a gyűjtést, majd a többi UFO felszállt és eltűnt az égen.

Kora reggel a falubeliek kimentek a helyszínre, ahol mindez megtörtént, és a területen egy kiégett ovális formát láttak a földben, közepén egy kivágott fenyőfával (ami még mindig megvan ugyanezen a helyen), amely körül rengeteg nagyon apró fém és drótdarabok hevertek szerteszét a fa körül. Néhány ember, például Argyris Alevantas, számos ilyen darabot gyűjtött össze, amelyeket később elküldött a Brüsszeli Űrkutató Intézetbe, ahonnan azt válaszolták neki, hogy sohasem láttak ilyen anyagokat, így nem tudják megmondani honnan származnak.

A falubeliek után a Görög Légierő is természetesen tiszteletét tette a helyszínen, akik azonnal elküldtek mindenkit, lezárták a környéket és azt a magyarázatot adták, hogy egy szovjet műhold lezuhanásának voltak a szemtanúi, ezért semmi ok a pánikra és jobb is, ha elfelejtik az esetet. Érdekes módon a Görög Légierő tüzetesen is átvizsgálta a helyszínt és az összes maradék nyomot eltüntették, valamint a még fellelhető roncsdarabokat is begyűjtötték, amit elszállítottak bázisukra.

Az esetről azóta is beszélnek a helyi lakosok, a légierő pedig mindent tagad, ami ezzel kapcsolatos. Bízunk benne, hogy az esetről készült aktákat nyilvánosságra hozzák titkosításuk feloldása után, de minden bizonnyal mi már ezt nem fogjuk megélni, ahogyan az 1947-es roswelli akták sem kerültek a nyilvánosság elé a több ezer titkos UFO aktával egyetemben.

forrás:/fáklyarádió/

Kudarcba fulladt az Astra Space amerikai hordozórakéta-gyártó cég NASA amerikai űrkutatási hivatal részére vasárnap végrehajtott indítása, elvesztek a rakétán Föld körüli pályára szánt időjárásfigyelő apró műholdak.




A hiba tíz perccel a floridai Cape Canaveral űrállomásról történt indítást követően lépett fel.

“Szabályos volt a repülés az első lépcsőben. Azonban a felső fokozat hajtóműve korán kikapcsolt és nem vitte fel a hasznos terhet Föld körüli pályára” – ismertette Amanda Durk Frye, az Astra kommentátora.

forrás:/hiradó.hu/

szerző: Péter Konok

Nyilatkozott a Budapesten vaddisznókat mészároló vadász (aki ráadásul állatorvos, hogy külön bukéja legyen a történetnek). "L. Pál” – oldjuk fel a rövidítést, dr. Lehotzky Pál – aki amúgy – ezt külön hangsúlyozzák – a Földművelésügyi Minisztérium állategészségügyi főosztályának helyettes vezetője is volt, tehát komoly szakember, nem valamiféle arra tévedt stüszivadász, szinte hőst farag magából, hazájában meg nem értett prófétát.



A vaddisznók, mondja, potenciális sertéspestis-hordozók voltak (potenciális betegséghordozóként aggódom picit), kilövésük direkt hőstett volt. Altatni nem lehetett őket, mert mi van, ha másnap egy mit sem sejtő vadász lelövi a malacokat, aztán mit sem sejtve húsukból belakmározik? A vaddisznóknak amúgy direkt jobb volt így, mert előbb-utóbb úgyis elpusztultak volna (én nem szeretnék itt a halál elkerülhetetlenségén filozofálni) – L. Pált, ha majd egyszer átmegy a Szivárványhídon, az Örök Vadászmezőkön hozsannázó vaddisznók és más lelkes állatok ezrei fogják várni, akiket mind ő szabadított meg a földi Siralomvölgyből, ahol nekik rossz volt.

L. Pál a cikk szerint életében már több százezer lövést adott le, „ismeri és folyamatosan követi a lövészettel kapcsolatos szakirodalmat”, ezért kicsi az esély, hogy kóbor vaddisznók helyett minket, gyermekeinket, kutyáinkat, idős szüleinket, vétlen pizzafutárokat, vagy más potenciális betegséghordozókat lő le, ezt az apró veszélyecskét pedig mindannyiunknak vállalni kell, akár vaddisznók vagyunk, akár nem. Amúgy pedig jól tesszük, ha minél kevésbé látszunk vaddisznóknak.
Persze, véli L. Pál, az egészből nem lett volna ügy, ha senki sem látja, ha nem pont ott áll meg az a rohadt villamos, ahol L. Pál éppen vaddisznókat likvidál. Tetszettek volna másfelé vezetni a villamossíneket. Van-e hangja az elhagyott tisztás szélén kidőlő fának, ha senki sincs, aki hallja? Na, ugye.

L. Pál a problémát abban látja, hogy ő, sajnos, csak az állatgyilkolászás szakembere, kommunikálni nemigen tud, ezért megboszorkányüldözik azok az értetlen emberek, akik nem örülnek, ha L. Pál az orruk előtt lődöz és gyilkolászik, mert a túlérzékenyített gyerekeik (Vuk, Bambi, meg az az összes állatos szar, ugye) rosszul lesznek a fröcsögő vértől, a fájdalomtól visító kismalacoktól, a széttépett zsigerektől, bezzeg a parizert, azt zabálják kétpofára.

L. Pál szerint ő áldozat, azok a büdös vaddisznók meg csak úgy arra jártak, ahol éppen L. Pál is volt, töltött gyilokkal kezében. Azt hiszem, kevesen értik jobban ennek az egész velejéig rothadt rendszernek a működését, mint L. Pál. Értetlenkedése maga a megértés. Kéne neki egy szobor, vagy valami.

forrás:/facebook/

szerző: Hujber Dávid

Kína sikeres kilövést hajtott végre, melynek részeként útjára indították a legénységüket, akik a következő hat hónapban fontos feladatokat fognak ellátni.
A három űrhajós helyi idő szerint 10 óra 44 perckor szállt fel Shenzhou-14 névre keresztelt űrhajóval. A legénység hat hónapon át fog dolgozni a Tiangong űrállomáson, tehát leghamarabb csak decemberben térhetnek vissza.




A legénység három tagja, Csen Dong, Liu Yang és Cai Xuzhe várhatóan körülbelül 6,5 órával a start után fognak dokkolni az állomáshoz, ahol azonnal megkezdhetik a munkát. Csen nagy név az űrhajósok között, a 2016-os űrmisszióban is részt vett, és korábban ő volt az, aki a leghosszabb űrben eltöltött idő rekordját tartotta.

A parancsnok mellett Liu is komoly tapasztalatokkal rendelkezik, 2012-ben az első kínai nő volt az űrben, addig Cai számára ez lesz az első küldetés az űrben, így neki még sok minden új lehet a tapasztalatok terén.

Az első ilyen legénységi küldetés 2021 decemberében fejeződött be, míg a második ideje alatt három űrhajós összesen hat hónapot töltött el a világűrben. Más országok számára ez a hat hónap szokásos időtartamnak számít egy misszióban, addig Kínának remek lehetőség arra, hogy az űrhajósai hozzászokjanak ahhoz, hogy hosszú távon tartózkodnak az űrben, és segítsék felkészíteni a jövő űrhajósait egy hasonló küldetésre.

Kína az év végéig összesen hat űrmissziót tervezett, köztük egy újabb legénységi küldetéssel, két laboratóriumi modulus és két teherszállítással kapcsolatos programmal. A Shenzhou-14 fedélzetén tartózkodó csapat a júliusban és októberben tervezett két laboratóriumi modul, a Wentian és a Mengtian dokkolásában, azok felállításában, valamint tesztelésében fog segédkezni.

forrás:/liner/

A Kairó melletti Szakkarában dolgozó régészek több száz ókori sírt tártak fel, és egyiptomi istenek bronz szobrait is megtalálták – közölte hétfőn az egyiptomi idegenforgalmi és régészeti minisztérium.
A 250 koporsó, 150 bronzszobor és egyéb tárgyak az ókori Egyiptom Későkorából, Kr. e. 500 környékéről származnak a közlemény szerint.




Az egyik koporsóban egy papiruszt találtak hieroglifákkal. A kutatók szerint talán a Halottak Könyvének részleteit tartalmazhatja. Tanulmányozás céljából a kairói Egyiptomi Múzeum laboratóriumába küldték – mondta Musztafa Vazíri, a Legfelsőbb Régészeti Tanács főtitkára.
A feltárás leletei közé tartozik még egy kozmetikai készlet ősi szemfestéktartályokkal, valamint karkötő és fülbevalók is.

A koporsókat a gízai nagy piramisok közelében várhatóan még az idén megnyíló Nagy Egyiptomi Múzeumban állítják majd ki. A gízai piramisoktól délre fekvő Szakkarában az elmúlt években folyamatosan zajlottak régészeti feltárások.

forrás:/hiradó.hu/

A Neptunusz után az Uránusz a Naprendszer azon bolygója, amely a legtávolabb helyezkedik el a központi csillagtól. Az óriási égitestet 1781-ben fedezték fel, pontosabban azonosították, hiszen korábban csillagnak vagy üstökösnek vélték.
Alig két és fél évszázada ismerték fel tehát a jelentőségét, és bár először III. György angol király után a Georgium Sidus (György csillaga) nevet kapta, később a mitológiai eredetű Uránuszra keresztelték át.




Érdekes, hogy mindeddig a NASA is hanyagolta a távoli égitestet, csupán 1986-ban repült el mellette a Voyager-2 űrszonda. Most azonban változtatni kívánnak a helyzeten, és modern eszközökkel akarják vizsgálat alá venni a bolygót és holdjait.

Csillagász szemmel meglehetősen érdekes égitestről van szó, hiszen a jeges óriás légkörét főleg hidrogén és hélium alkotja, a tengelyferdesége pedig megközelíti a 90 fokot. Lényegében az oldalán forog, és a keringési ideje jelentős részében az egyik pólusát mutatja a Nap felé.

A kutatók arra számítanak, hogy nagy meglepetésekben lesz majd részük az Uránuszon, és újfajta óceáni világot fedezhetnek fel. A bolygó mélyebb rétegeiben feltehetően magnéziumban gazdag víz lehet, ami valóban érdekes és újszerű dolog a Földön megszokotthoz képest.

Nagyon valószínűtlen ugyanakkor, hogy ebben a sós vízben életet találjunk. Mindezzel együtt ez lesz a NASA-küldetés fő célja, de bármit is leljünk a távoli égitesten, az minden bizonnyal hasznos információ lesz majd az emberiség számára. Az odaruccanás költsége eléri majd a 4,2 milliárd dollárt.

forrás: /Promotions/

szerző: Felkai Ádám

A Curiosity marsjáró készítette a felvételt egy alakzatról, amely nagyon úgy nézett ki, mintha mesterséges eredetű lenne. Most kiderült, mi okozta ezt a formát, de a közvélekedéssel ellentétben jó eséllyel nem a „mars-rengések”.
A héten mi is beszámoltunk arról, hogy a NASA Curiosity járműve készített pár felvételt május 7-én a Mast Camera (Mastcam) rendszerével, amelyeken egy olyan képződmény látható, ami nagyon emlékeztet egy mesterségesen kialakított bejáratra. Nem is kellett sokat várni, és úgy tűnik, meg is született a magyarázat a „marsi kapu” rejtélyére, amely mögött sajnos nem a marslakók állnak. És nem is a közelmúlt jelentősebb marsi rengései.




A LiveScience tudományos portál több szakértőt is felkért, hogy adjanak magyarázatot a kapura, és ezek mind nagyjából egy irányba tartanak – a szokatlan formációért jó eséllyel olyan eróziós folyamatok a felelősek, melyek a Földön is megtalálhatóak. Hogy nem kapuról van szó, annak egyik jele, hogy bár a közzétett fotókon ez nem egyértelmű, de a nyílás valójában elég alacsony, nagyjából 1 méter magas. Természetesen – tette hozzá tréfásan az egyik kutató – az sem zárható ki, hogy a marslakók nagyon alacsonyak.


Marsi törpék ide vagy oda, a kutatók szerint ugyanakkor egyértelműen fel lehet fedezni az üledékes lerakodások nyomán keletkezett rétegeket a törés mentén. Ezeken kívül több vertikális repedést is lehet látni, és ezek megegyeznek azzal, ahogy a marsi kövek mállása miatt alakulnak ki a repedések a planétán – az ajtó pedig épp ott látható, ahol ezek a repedések találkoznak az üledékes rétegekkel. Az ajtó kialakulásának az oka valószínűleg az a nagyobb szikla, amely az ajtótól jobbra látható – ez egyszerűen idővel a saját súlya miatt kiszakadt a domborzatból (a Marson kisebb a gravitáció, mint a Földön, de ilyesmire azért ott is bőven sor kerülhet). Ezen a sziklán még látható egy sima vertikális él – valószínűleg azért, mert ez a kiszakadás a relatív közelmúltban történt, és ezért még nem volt túl hosszan kitéve a marsi szeleknek. A Földünk szárazabb helyein egyébként nagyon sok hasonló okból létrejött, erre az ajtóra emlékeztető formáció akad.


Az interneten több helyen előkerült magyarázatként, hogy talán az ajtót azok a nagyobb rengések okozták, amelyeket nemrég érzékeltek a Valles Marineris kanyonban – ezek az eddig érzékeltek közül a nagyobb rengések közé tartoznak. A kutatók szerint azonban rengésre nem volt szükség – az egész hegység borzasztó repedezett, és ezek a repedések még azelőtt keletkezhettek, hogy a kőzet egyáltalán felszínre került volna – a repedéseket okozhatta a víz hidraulikus nyomása a kisebb vájatokban, de akár a marsi felszín szezonális hőingadozása is. Bármely nagyobb tömb, amelyeket ezek a repedések eléggé izoláltak, idővel mintegy leeshetnek a lejtőn, még akkor is, ha a szóban forgó lejtő enyhe. Ehhez pedig nincs szükség rengésre, hanem ez egy geológiai deformációs folyamat, ami idővel lezajlik.

forrás:/rakéta.hu/