A múlt héten számoltunk be róla, hogy Nicolae Ciucă bemutatta a sajtó és a kormánytagok előtt Iont, a teljesen romániai fejlesztésű mesterséges intelligenciát. A kormányfő szerint a mesterséges intelligencia tiszteletbeli tanácsadója lesz. A Főtér számolt be róla, alig két napja tevékenykedett a mesterséges intelligencia, de máris lopott.




A Fehér megyei Maroscsüged (Ciugud) polgármesteri hivatala a Facebookon közzétett nyílt levélben fordult ION-hoz, felhívták a mesterséges intelligencia figyelmét, hogy a bemutatkozó klipben engedély nélkül használt fel egy helyi iskola videójából származó képet.

Az Ion mögött álló román fejlesztők bocsánatot kértek, azzal védekeztek, hogy a képet a román köztévé (TVR) egyik riportjából vették át, amihez a csatorna hozzájárult. Ion feladata a miniszterelnök szerint, hogy a közösségi médiából összeszedje, és a kormány felé közvetítse a romániai polgárok igényeit.

forrás:/mandiner/

A James Webb-űrteleszkóp a fellövése óta eltelt rövid időszakban is több meglepő adatot szolgáltatott, tavaly novemberben például arról írtunk, hogy ősi galaxisokat fotózott az értékes eszköz. Most újabb példányokra bukkantak, ezek viszont jellemzőikkel szembe mennek mindazzal, amit eddig gondoltunk az Univerzum keletkezéséről.




A napokban közzétett hivatalos bejelentésben arról számolnak be a szakemberek, hogy a Hubble segítségével korábban már szemügyre vett, első pillantásra meglehetősen unalmas régiót (Big Dipper) vizsgálták most újra meg, további ősi galaxisok után kutatva. Érdemes ezzel kapcsolatban rögtön megjegyezni, hogy a tavaly közzétett tanulmányban egészen régi, az Univerzum keletkezése után alig 350-400 millió évvel létrejött példányokat azonosítottak be, ezt a rekordot pedig most nem sikerült meghaladni, a friss eredmények ugyanis picit fiatalabb, 200-300 millió évvel később létrejött változatokat mutatnak meg nekünk. Tekintettel azonban arra, hogy ezek fényessége és mérete nagyon meglepő, a számok jóval fontosabbnak bizonyulnak.

A távoli, tőlünk 13 milliárd fényévre lévő régióban megtalálható vörös pontok (foltok) ezúttal olyan galaxisok lenyomatát adják, amelyek a vártnál jóval több csillagot tartalmaznak és sokkal nagyobbak annál, mint ami a jelenleg rendelkezésre álló elméletünk alapján lehetségesnek tűnik. Tudásunk szerint keletkezésük idején nem volt elegendő anyag ilyen példányok kialakulásához, nagyon úgy tűnik azonban, hogy ez valahogy mégis lehetséges volt, és amíg a Tejútrendszer évente 1-2 új csillagnak ad helyet, addig ezek a példányok akár százszor gyorsabb ütemben gyarapodnak, elérve a több tízmilliárd, esetleg több százmilliárd darabot.

A kutatók még szeretnék visszaigazolni, hogy valóban ilyen galaxisokról van szó, az egyéb lehetőségek (így például a halovány kvazárok) azonban szintén érdekes opciónak tűnnek, így mindenképpen izgalmas következtetéseket vonhatunk majd le a további megfigyelésekből.

forrás:/sg.hu/

szerző: Felkai Ádám

A NASA mérnökei jelentős áttörést értek el a rakétahajtómű-technológiában, és ez akár megváltoztathatja a mélyűr felfedezését is – írja az űrügynökség közleménye. A NASA Huntsville-i Marshall Űrrepülési Központjának csapata az indianai West Lafayette államban található IN Space LLC-vel együttműködve fejlesztette ki és tesztelte a forgó detonációs rakétamotort (rotating detonation rocket engine/RDRE), amely tehát egy napon átalakíthatja a teljes űrutazást.




Japán sikeresen tesztelte a lehetetlennek vélt, forgó detonációs motort az űrben
A japán űrügynökség (JAXA) bejelentése szerint a történelemben először sikeresen teszteltek egy olyan forgó detonációs motort az űrben, amit még nem olyan rég is lehetetlennek tartottak a rakétatudósok.
Ilyen motort egyébként Japán 2021-ben az űrben is tesztelt, és mint a fenti cikkben írtuk: a forgó detonációs motor (rotating detonation engine/RDE), mint elképzelés a Michigani Egyetemen merült fel először az ötvenes években, és arra az alapelgondolásra épül, hogy a hagyományos belsőégésű motorokhoz képest nem elégetik az üzemanyagot, hanem felrobbantják méghozzá egy kör alakú kamrában, ahol a robbanás lökéshulláma végigszáguld, így biztosítva a hajtóerőt, miközben újabb robbanást indít be – vagyis a folyamat önfenntartó, amíg az üzemanyag el nem fogy. Az elképzelés előnye, hogy jóval kevesebb üzemanyagból (körülbelül 25 százalékos megtakarításról beszélünk) jóval több tolóerő sajtolható ki, a hátránya pedig, hogy a robbanás az égéshez képest sokkal nehezebben kontrollálható folyamat. A koncepció emlékeztet az impulzus detonációs motorra is (pulse detonation engine/PDE), de annyiban jobb ennél, hogy ez utóbbiban minden robbanás előtt meg kell tisztítani az égésteret, míg az RDE esetén egy önfenntartó, állandóan működő folyamatról beszélünk.

A NASA közleménye megemlíti ennek megfelelően, hogy az RDRE több energiát termel, miközben kevesebb üzemanyagot használ fel, mint a jelenlegi meghajtórendszerek, és ezért képes lehet embereket eljuttatni olyan távoli célpontokra, mint a Hold és a Mars. Mindez jól hangzik, és talán már relatíve közel is vagyunk a gyakorlati alkalmazáshoz – mint a lenti videón is látszik az RDRE közelmúltbeli tesztjei (hot fire test) átütő sikert arattak, és a motort több mint egy tucatszor gyújtották be, és összesen közel 10 percen át járt. E tesztek során az RDRE elérte elsődleges célját azzal, hogy bebizonyította, hogy az újszerű 3D nyomtatási tervekből és eljárásokból készült alkatrészei képesek ellenállni a detonációk által keltett extrém hőnek és nyomásnak.

Teljes gázzal üzemelve az RDRE több mint 4000 font (1814 kg) tolóerőt produkált közel egy percig 622 font/négyzethüvelyk (63,5 bar) átlagos kamranyomás mellett. Ez az eddigi legmagasabb nyomásérték ennél a kialakításnál, és a motor hihetetlen teljesítményéről tanúskodik. Az RDRE tartalmaz egy NASA által kifejlesztett GRCop-42 rézötvözetet, ami a különleges gyártási folyamattal együtt lehetővé teszi, hogy a motor extrém körülmények között hosszabb ideig működjön túlmelegedés nélkül. Vagyis az RDRE jelenleg egy igen komoly ígéret, és a segítségével akár mind a NASA, mind a kereskedelmi űrrepülés több hasznos terhet juttathat idővel a mélyűrbe.

forrás:/rakéta/

A James Webb űrteleszkóp, amely jelenleg nyugodtan nevezhető megrögzött rekorddöntőnek, újabb kozmikus kuriózumot fedezett fel: a világegyetem leghidegebb jegét. A Nature Astronomy című folyóiratban megjelent új tanulmány szerint a csillagközi jég mínusz 262 Celsius-fokig hűlt le.
A képződményeket egy csillagkeletkezési molekulafelhő részeként találták meg, amely a világűr Chamaeleon I nevű régiójában található, a Chamaeleon csillagkép déli részén, mintegy 500 fényévre a Földtől. A Webb nagy teljesítményű közeli infravörös kamerájának (NIRCam) és a csillagok fényének köszönhetően a kutatók képesek voltak kiszúrni a fagyott molekulákat, amelyek eddig észrevétlenek voltak.




Az ilyen hideg és sűrű régiókban a háttércsillag fényének nagy része eltakarja a fényt, és a Webb kiváló érzékenységére volt szükség a csillagfény észleléséhez, és így a jég azonosításához a molekulafelhőben– mondta Klaus Pontoppidan, a tanulmány társszerzője.
A jég a lakható bolygó kialakításához létfontosságú elemeket is tartalmaz, amelyeket együttesen CHONS-nak neveznek: szén, hidrogén, oxigén, nitrogén és kén. A tudósok megállapították, hogy ezek egy része szerves molekulák, például metanol és valószínűleg etanol, valamint más, az élethez nélkülözhetetlen vegyületek, például szén-dioxid, ammónia, metán és természetesen víz formájában jelent meg.

Az összetett szerves molekulák, például a metanol és az etanol azonosítása azt is sugallja, hogy ebben a felhőben fejlődő számos csillag- és bolygórendszer meglehetősen fejlett kémiai állapotú molekulákat fog örökölni. Ez azt jelentheti, hogy a prebiotikus molekulák előfutárainak jelenléte a bolygórendszerekben a csillagkeletkezés általános eredménye, nem pedig a mi Naprendszerünk egyedi jellemzője – magyarázta Will Rocha, a tanulmány másik szerzője.

A tudósok először tudták megmérni a jeges porban rekedt kén mennyiségét is, és bár a mennyiség kisebb volt a vártnál, úgy vélik, hogy más CHON-ok is jelen vannak, de szilárdabb anyagokban rekedtek, így elkerülve az észlelést. Néhány részletet még vizsgálniuk kell, de az eredmények alapvető fontosságúnak bizonyulhatnak a szerves molekulák kialakulásának megértéséhez.

forrás:/hamuésgyémánt/

A Föld belső magjának forgása a közelmúltban megállhatott, majd újra elindulhatott, de az eddigivel ellentétes irányban állítja egy, a napokban publikált új tanulmány.
A Nature Geoscience tudományos folyóirat 2023. januári számában megjelent, két kínai kutató által jegyzett dolgozat szerint bolygónk belső magja a többi rétegéhez képest valamikor 2009-ben megállt forogni.
A nagyrészt olvadt vasból álló, a felszín alatt mintegy 5000 kilométeres mélységben elhelyezkedő forró belső mag mérete körülbelül akkora lehet, mint az egész Plútó bolygó, és az a köpenytől és a kéregtől függetlenül tud forogni az őt körülvevő folyékony külső magban.




Ez a folyamat elméletük szerint mintegy 35 évente újra és újra megismétlődik, és utoljára az 1970-es évek elején következett be egy ilyen fordulat, a következő pedig majd valamikor a 2040-es évek közepére esik.
Elméletüket a tudósok a Földön áthaladó – elsősorban atomrobbantásokból származó – szeizmikus hullámok mérésére alapozzák, amiket már 1964 óta folyamatosan mérnek. Ezek, az 1990-es évek elején még jelentős időbeli változásokat mutattak, ami arra utalt, hogy a Föld magjában valami mozog, és ez okozza az eltéréseket. Azonban ezek az eltérések az elmúlt egy évtizedre nagyjából teljesen eltűntek – ez pedig egybeesett a földi napok hosszának változásaival is.

Ugyanakkor nem mindenki ért egyet a frissen publikált elmélet megállapításaival. Bár sokan nem vitatják a Föld magja forgásának megállását és megfordulását a külső rétegekhez képest, vannak akik szerint ez sokkal gyakrabban, akár hatévente is megtörténhet, míg mások szerint 20-30 éves a periódus.
Megint mások elismerik, hogy az évezred első évtizedében jelentős mértékben mozgott a mag, majd az elmúlt mintegy tíz évben szinte leállt – de nem tartják szigorúan ciklikusnak a mozgások változásait.
Jelenleg úgy tűnik, hogy egyik modell sem tudja tökéletesen megmagyarázni az összes megfigyelést, így elképzelhető, hogy mindegyik hamisnak bizonyul majd.

Egyesek szerint az sem kizárt, hogy a Föld belső magjában még egy kisebb mag található, és ezek egymáshoz képesti mozgásai azok, amik a furcsa változásokat okozni látszanak – kicsit hasonlóan ahhoz, hogy a Mars szokatlan vándorlása az égen is két egyenletes, de egymástól független keringés eredményeként jön létre.

forrás:/hiradó.hu/

A NASA kutatói a közelmúltban egy első hallásra meglepő felfedezésről számoltak be a Marson, ami egy másik, sokaknak furcsán hangzó lehetőséget előtt nyitja majd meg az utat a jövőbeni Mars-missziók során. Ezek szerint ugyanis a vörös bolygó tele lehet drágakövekkel.

A szóban forgó drágakő az opál, amit a Földön gyönyörű színei miatt imádnak, a Marson azonban más szempontból lehet rendkívül értékes az oda látogatók számára.
Ez pedig az, hogy az opál a víz megkötésével alakul ki, ami egyben azt is jelenti, hogy viszonylag könnyen lehet majd az élet szempontjából rendkívül fontos folyadékot kivonni belőle a Mars egyébként csontszáraz régióiban is.




A NASA számítási szerint a talaj felső 30 centiméteres rétegének minden méter sugarú köréből akár 3.7 liter vizet is ki lehet majd nyerni, ami rendkívül soknak számít, még földi körülmények között is.
Mivel a víz rendkívül fontos az űrhajósok életben maradása szempontjából – az pedig, hogy ebből minél kevesebbet kelljen szállítani a Marsra, a küldetések költségei szempontjából –, ezért ez alaposan átszabhatja majd a jövőbeli küldetések prioritásait és lehetőségeit – írta a PC Fórum.

Az opál ezen kívül állítólag segíthet majd a Mars geológiai történetének pontosításában is, amely előnyök azonban eltörpülnek a korábban említettekhez képest.

forrás:/hiradó.hu/

szerző: Landy-Gyebnár Mónika

A NASA újabb űrteleszkóp tervét dédelgeti, amely hasonló lesz a James Webb-űrtávcsőhöz (JWST), ám optikai tartományban végez majd megfigyeléseket.
Az Amerikai Csillagászati Társaság találkozóján ismertették annak az új generációs űrteleszkópnak az elképzelését, amely talán a 2040-es években kezdheti majd meg munkáját. Az eszköz a JWST-hez hasonló méretű lehetne, ám látható fény tartományában vizsgálná az égboltot, s kutatna például exobolygókon az életnyomok után. A tervezett eszköznek nincs még rendes neve, csak amolyan „munkanév” a HWO, az angol lakható világok obszervatóriuma betűszavaként, számolt be a Science.




A JWST-hez hasonlóan a Föld-Nap rendszer L2-es nyugalmi pontja körül keringve dolgozna, ám a JWST-vel szemben ezt a teleszkópot úgy tervezik meg, hogy lehetőség nyíljon a szervizelésére – ahogyan a Hubble-űrtávcső javításait is el tudták végezni korábban, ám ez esetben robotikus javítást terveznének. Ez lehetővé tenné, hogy akár több évtizeden át is működjön, és ezen idő alatt még javítani is lehetne a teljesítményén.

Számos tekintetben sokkal precízebben kell majd működnie, mint a JWST, például a tükreinek több nagyságrenddel pontosabbnak kell lennie az optikai észlelési tartomány miatt. Míg a JWST esetében a rengeteg késlekedést és költségvetés-túllépést főként az okozta, hogy korábban nem kipróbált technológiákat alkalmazták, addig a HWO-ban csupa, már meglévő technológiát szeretnének alkalmazni, amik fejlesztése, megépítése nem járhat hasonló csúszásokkal.

Mivel a tervek egyelőre nagyon kezdeti stádiumban vannak, és nincs még hozzávetőleges költségvetése sem a projektnek, a NASA szakemberei szerint a legfőbb akadály egyelőre a Kongresszus, amely a NASA finanszírozásáról dönt.

forrás:/Nat-Geo/

Először csillant fel a remény a békére a bő 10 hónapja tartó orosz-ukrán háborúban, amikor Putyin elnök január 6. és 7. között tűzszünetet hirdetett az ortodox karácsony miatt. A lélegzetvételnyi fegyvercsöndből azonban nem lett semmi, hiszen az ukránok nem fogadták el az egyoldalú javaslatot, az oroszok pedig rakétákkal kezdték el lőni Kramatorszkot, illetve katonákat csoportosítottak át Fehéroroszországba.




A szemtanúk egy kisméretű, labda formájú tárgyként írták le azt a repülő eszközt, amelyet január 3-án egy légvédelmi rakétával semmisítettek meg. Az objektum Sultan-Saly falu fölött bukkant fel, nagyjából 2,5 kilométerre a földfelszíntől, és az oroszok kíméletlenül elbántak vele.
A riadalmat és a határozott fellépést az indokolta, hogy a közelben található Rosztov-na-Donu (vagyis a Don menti Rosztov), Oroszország tizedik legnagyobb városa, nem mellesleg fontos ipari központ.

Óriási blama lett volna, ha az ukránoknak sikerül támadást indítani ellene, de ezek szerint „idegenek” lehettek a nézelődők, nem pedig az ellenség – bár lehet, hogy az orosz lakosság jobban elfogadja, hogy földönkívüliek léptek be a légterükbe, mintha egyértelművé válna, hogy ukrán drónok.

forrás:/Promotions/

szerző: Horváth Péter

A 2021 februárjában landolt Perseverance (Kitartás) marsjáró újra és újra elkápráztatja a világot, legutóbb akkor számoltunk be róla, amikor egy több mint 100 méter magas porördög tomboló hangját rögzítette a vörös bolygón.
A Mars 2020 küldetés keretében tevékenykedő szonda technikai eszközök garmadájával kutatja a Föld szomszédját, köztük egy MOXIE (Mars Oxygen In-Situ Resource Utilization Experiment) nevű egységgel, amely oxigént állít elő a Mars szén-dioxidban gazdag légköréből.




"Mindazoknak, akik életre hívták a MOXIE-t, valamint a jövőbeli Mars-asztronautáknak is van mit ünnepelniük ezen a mérföldkövön. A világűr erőforrásainak hasznosítása fenntarthatóvá teszi az űrkutatást, és kulcsfontosságú az emberiség számára a felfedezések új határainak megnyitásához." - írta a rekord jelentőségéről Forrest Meyen, a MOXIE-ért felelős tudományos csapat tagja.

A későbbi Mars-missziók szempontjából nem lehet eléggé hangsúlyozni a cipősdoboz méretű eszköz fontosságát, a technológia felnagyításával ugyanis elképzelhető, hogy elegendő oxigén állítható elő a vörös bolygóról visszatérő rakéták üzemanyagához. A NASA szerint egy ilyen nagyobb rendszer akár 200-szoros hatékonysággal működhetne, és több mint egy évig termelhetné az oxigént.

forrás/PCWorld/

Az akkumulátorok fejlesztése létkérdés a zöld energiák terjedésének elősegítése érdekében. Az energia tárolására ugyanis jelenleg az akkumulátoroknál jobb megoldás nem létezik, hiszen azok mobilisak, sok méretben elérhetőek, és élettartamuk is elfogadható.
Ugyanakkor a ritkaföldfémek miatt, mint a kobalt vagy éppen a lítium, kicsit sem környezetbarátok. A megépítésükhöz jelentős környezetrombolásra van szükség, ráadásul mérgezőek, így hulladékként kezelésük sem éppen egyszerűen megoldható.




A Sydneyi Egyetem tudósainak sikerült létrehozni egy olyan nátrium-kénből előállított akkumulátort, mely nem csak hosszú életű, de négyszeres kapacitású a lítium akkukhoz képest. A slusszpoén, hogy a nátrium-kén egy formája a tengeri sónak, így előállítása olcsó, a környezetterhelés pedig lényegesen alacsonyabb, mint a hagyományos akksik esetében. Az áttörést az elektródák variálásával sikerült elérni, és az eredmény elképesztő lett. A piacra lépéshez még időre van szükség, de éppen olcsósága miatt rendkívüli profitot lehet vele elérni, így reméljük, nem kell rá sokat várni!

forrás:/köpönyeg.hu/