szerző: Koncz Attila

Hogy mi jár a fejemben? Félelmetes, amilyen gyorsan telnek-múlnak a napok. Szinte fel sem fogjuk, és már is etelt egy újabb nap, hét, hónap, év, az öregedésünk elkerülhetetlen. Az idő rohan, a múltunk pedig egyre jobban felhalmozódik mögöttünk, ezért az emlékek folyamatosan és exponenciálisan megkopnak és halványodnak. A sötét entriópiának azonban van egy másik, sokkal pozitívabb lényeges következménye. Bár az idő kegyetlen és kíméletlen áramlása magatehetetlenül ránt minket magával pillanatról pillanata, azonban ezen könyörtelensége hajtja előre az egész Világmindenség fejlődését, létrehozva annak számtalan lenyűgöző csodáját és rémségét.



Ezek a káprázatos és hátborzongató jelenségek pedig elkísérnek bennünket a Kozmosz legelső pillanatától egészen az apokaliptikus végzetig. Tulajdonképpen az idő miatt létezhetnek kémiai elemek, csillagok, bolygók, galaxisok, növények, állatok és emberek, és ugyanúgy az idő miatt fognak ezek a képződmények egyszer, egy napon mind elpusztulni. Hogy aztán más dolgok és struktúrák jöhessenek létre, olyanok akár, amikről, amiknek a fizikájáról, kémiájáról és/vagy biológiájáról még halvány fogalmunk sincs.

Tehát az időt nincs értelme megállítani, és szerencsére nem is lehet. Ha létezne egy mindenható isteni lény, még ő sem tudná ezt megtenni. Ám mi is egy "isten"? Egy hatalmasabb, perfekcionista erő? A jótettek megjutalmazója, és a rosszak megtorlója? Valami, amihez a halandók fohászkodhatnak a sötétebb pillanataikban, amikor a napjaik csak egyik tragédiából a másikba ívelő hidaknak tűnnek? Ezek mind egy istenséget jelentenek. Végeredményben egy szubjektív illúziót és egy fakultatív délibábot, amik építenek és rombolnak egyszerre. Erre mondják, hogy „emberi, túlontúl emberi".

Azokban a dolgokban, amiket alkotunk (főleg a szabadság zászlaja alatt), lelhetünk édes boldogságot és keserű szomorúságot is. Minden alkotás magában hozza az alkotója tökéletlenségét, és az alkotójának alkotóját is, azonban ez így van jól. Ami biztos, hogy - tanulva a történelem véres és könnyes lapjaiból - nem tehetünk felelőssé egy fiktív mindenható lényt a saját tetteink miatt.

A Világmindenség bár valóban determinisztikus, ám csak egy bizonyos szintig kiszámítható, hiszen az abszolút véletlenek irányítják. Ezt egyébként a káoszelmélet (pl. Brown-mozgás tipikusan) is számszerűsíti. Ez mind azt jelenti, hogy van is szabad akaratunk és nincs is. Alias Schrödinger szabadsága. ???? Ettől olyan izgalmas az életnek nevezett csoda, és én minden pillanatát élvezem!

forrás:/facebook Koncz Attila/