szerző: Frey Sándor

A többször újra hasznosítható, ember nélküli űrjármű teljes titoktartás közepette startolt tegnap Csiucsüanból.
A szeptember 4-én végrehajtott indításnak még a pontos időpontja sem biztos, magyar idő szerint reggel fél 8 körül lehetett. A startot Csiucsüanból (Jiuquan) végezték egy Hosszú Menetelés-2F hordozórakétával.

Ezt a típust korábban a kínai emberes űrprogram űrhajóinak felbocsátásához használták. Ezúttal hivatalos fényképet sem hoztak nyilvánosságra az indítástól, holott általában is csak egy semleges, a rakéta indításának és emelkedésének néhány pillanatát mutató fotókat szoktunk látni Kínából.




Az már korábban tudni lehetett, hogy a Hosszú Menetelés-2F rakéta soron következő hasznos terhe nem egy újabb, a 2016-ban indult Sencsou-11-et (Shenzhou-11) követő emberes űrhajó lesz.

A kínai hírügynökség a start kapcsán röviden (és eléggé semmitmondóan) arról számolt be, hogy a tesztcéllal felbocsátott űreszköz egy ideig Föld körüli pályán marad, majd egy hazai bázisra tér vissza. Repülése alatt technológiai kísérleteket végez, a világűr békés célú felhasználása érdekében.

forrás:/urvilag/

szerző: Kulcsár Péter

A “MEGA meghajtás” névre keresztelt egységgel a jövőbeni asztronauták képesek lehetnek eljutni a szomszédos galaxisokba és csillagrendszerekbe is – meglepő módon bárminemű hajtóanyag felhasználása nélkül.
A Fullertonban található Kaliforniai Állami Egyetem fizikus emeritus professzora, Jim Woodward egy igazán hajmeresztő ötlettel állt elő – olyan rakétákat álmodott meg, melyek szívében az energiaforrást apró kristályok szolgáltatják több tízezer rezgés per másodperces sebességgel, miközben elektromos áram alatt tartózkodnak.

A találmányát Mach-effektusú gravitációs asszisztens (MEGA) meghajtásnak nevezte el, ami sugárhajtás helyett kizárólag elektromosságon alapul, ezért semmiféle nehézégésű üzemanyag nem szükséges az üzemeltetéséhez – számolt be róla a Wired magazin.




A technológia a Mach-elven alapszik, amit maga Albert Einstein írt le először. Lényege, hogy az inercia összefüggésbe hozható a távoli gravitációs hatásokkal – amint egy objektum energiája megváltozik, az idő és a tér anyaga vele együtt módosul.

Magyarán ha a MEGA meghajtásért felelős apró piezoelektromos lemezek egyidejűleg változtatják a tömegüket és az energiaállapotukat, elméletben gyorsulásnak indulhatnak. Woodward már lassan harminc éve dolgozik a MEGA megalkotásán, még a NASA innovatív fejlesztésért járó ösztöndíját is elnyerte 2017-ben.

Az amerikai űrhivatal támogatása révén a fizikus és kollégái egy SSI Lambda nevű űrhajómodellt is megterveztek, amibe nagyjából 1 500 MEGA meghajtót lehetne szerelni, melyekkel soha nem tapasztalt tolóerőt állíthatna elő a rendszer.
Mike McDonald, a marylandi Tengerészeti Kutatólaboratórium űrkutatási mérnöke a biztató eredmények ellenére meglehetősen szkeptikus a vívmánnyal kapcsolatban:

“Úgy gondolom, hogy 1:10-től az 1:10 000 000-ig húzódó spektrumban szinte bármilyen eséllyel kijelenthetjük, hogy működik az eljárás. De képzeljük csak el, mi lenne, ha véletlenül pont eltalálnánk? Ezért vállaltuk el ezt a magas kockázattal, egyúttal magas jutalommal járó munkát – ezért szenteljük egész életünket a tudománynak.”
Woodwardék azt tervezik, hogy a közeljövőben a koncepciót egy tesztrepülés keretein belül akár a világűrbe is eljuttathatják, ahol Föld körüli pályán vizsgálhatják meg, valójában miként funkcionál a különleges masina.

forrás:/liner/